(Anaforás)
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra,
Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra…
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra.

Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette,
Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ...

Hát az, hogy „szent”, - hazugság és nevetség!
89 után jött sötét esték
és nappalok hirdették bár, de egyre
több híve köpött igazra, becsületre,
mindenre, mi egykor felemelt embert, -
de erről szólni akkor senki sem mert.
Távolibb múltban nem volt ennyi gyáva,
emlékeztetek Károlyi Mihályra,
aki megírta, könyvében, mit ért el
Mindszenty ...

Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...

Út helyett mellékutakat kerestek,
elkanyargókat, nappalok és esték.
A kanyargós út jobb a tolvajoknak, -
egyenes út a lopáshoz merészség.

Közben kiskapuk is kellettek, persze,
hol a kezeket titkolt ládák várják, -
véges dolgok gyakran rejtik magukban
a szerzések végtelen mohóságát.

A mellékutak végül összefolytak,
s eltűnt az Út, egy ...

Képzeletem…

A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,
Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem.
Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem.

A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,
Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség…
Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ...

Ha Koppány győz, - tán ember győzött volna?
Két isten volt ott: ázsiai, s germán.
Pogány Hit, íj, kard, nyílt magyar tekintet…
Tüzes nyíl röppent, s csel – magyar találmány.

István? Átlátott végzet-szabadságig:
az emberekben ott elrejtett állat,
s az állatnak még ma is hatalom kell, -
s ezért hívott be fegyveres imákat?

Hiszem: ...