Hát nagy volt ám az álombeli állat…
Álomban marad? Hitte a remény.
Teremtését képzelt istenre fogták
Pusztulások Butító Ünnepén…

Az álom jól ismerten idegen volt,
s templomketrecben szertartás papok
mutattak példát, pusztulást imádni, -
s csak én éreztem az utálatot?

S kik voltak azok, akik csak röhögtek?
Milyen is volt fekete ...

Út helyett mellékutakat kerestek,
elkanyargókat, nappalok és esték.
A kanyargós út jobb a tolvajoknak, -
egyenes út a lopáshoz merészség.

Közben kiskapuk is kellettek, persze,
hol a kezeket titkolt ládák várják, -
véges dolgok gyakran rejtik magukban
a szerzések végtelen mohóságát.

A mellékutak végül összefolytak,
s eltűnt az Út, egy ...

Képzeletem…

A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,
Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem.
Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem.

A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,
Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség…
Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ...

Ha Koppány győz, - tán ember győzött volna?
Két isten volt ott: ázsiai, s germán.
Pogány Hit, íj, kard, nyílt magyar tekintet…
Tüzes nyíl röppent, s csel – magyar találmány.

István? Átlátott végzet-szabadságig:
az emberekben ott elrejtett állat,
s az állatnak még ma is hatalom kell, -
s ezért hívott be fegyveres imákat?

Hiszem: ...

Költő, ha költő, - utazó.
Isteneket ki nem nevet,
de isteneket nem hisz el, -
és nem hisz hitetleneket.

Ily utazó nem hisz: csodál.
Mindent. Örömet, bánatot,
közönyt, s gyönyörű lázadást,
s emberben furcsa – állatot.

„Nem tudom”-nál nem szól: - Tudom!,
mert a Becsület ott, vele,
s ki becsületes utazó, -
annak Igazság - ...

Mozgás hallik a templomból, lehet, hogy ő… az Isten?
Késői órán templomszolga szolgálatban nincsen.
Kinéz az Isten, elámul, itt egy „barbár”.
Visszanézek, én e terhet nem bírom már.

Megfordulok, térden állva felajánlom a lelkem,
Megtérten sírok, imára összekulcsolom kezem.
Isten szól: megkedveltelek, már nem vagy barbár,
De igyekezz, mert ...