Képzeletem…

A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,
Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem.
Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem.

A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,
Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség…
Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ...

Ha Koppány győz, - tán ember győzött volna?
Két isten volt ott: ázsiai, s germán.
Pogány Hit, íj, kard, nyílt magyar tekintet…
Tüzes nyíl röppent, s csel – magyar találmány.

István? Átlátott végzet-szabadságig:
az emberekben ott elrejtett állat,
s az állatnak még ma is hatalom kell, -
s ezért hívott be fegyveres imákat?

Hiszem: ...

Költő, ha költő, - utazó.
Isteneket ki nem nevet,
de isteneket nem hisz el, -
és nem hisz hitetleneket.

Ily utazó nem hisz: csodál.
Mindent. Örömet, bánatot,
közönyt, s gyönyörű lázadást,
s emberben furcsa – állatot.

„Nem tudom”-nál nem szól: - Tudom!,
mert a Becsület ott, vele,
s ki becsületes utazó, -
annak Igazság - ...

Mozgás hallik a templomból, lehet, hogy ő… az Isten?
Késői órán templomszolga szolgálatban nincsen.
Kinéz az Isten, elámul, itt egy „barbár”.
Visszanézek, én e terhet nem bírom már.

Megfordulok, térden állva felajánlom a lelkem,
Megtérten sírok, imára összekulcsolom kezem.
Isten szól: megkedveltelek, már nem vagy barbár,
De igyekezz, mert ...

Könyörgöm néktek, „akasszuk föl a királyokat”,
Midőn, ők nyomorgatnak minket… mér nem másokat?
Udvaroncok hada, mint hithű ítélet végrehajtó,
De nem veszik észre, mi nekik hű-hó, az nekünk nem jó.

Régi-régi öregek idején használták ezt a formulát,
Ha meg a király meghallotta, imádkozva hívta Fortunát...

Vecsés, 2008. december 24. – ...

Versben, európai stílusú haikuban és 10 szavasokban.

Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott…
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott.

Az üveg repedései, tátongó nyílásainak
És szabálytalanul törött kusza-ábrás hálóinak
Összessége, jelentős akadálya volt kilátásnak.

A gép a ...