Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését…

A versenyt futó lövedékek áradatában írok,
Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok…
Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok!

Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet,
Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet.
Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós ...

Századparancsnok voltam a mély hóban…

Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk,
Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk,
De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg,
Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg…

Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies,
És vannak kis települések ott is, az meg ...

Szelíden, némán sercen a gyufa
És robbanva beindult a lángja…
A gyertyák lobbanó fényével költözzön lelkünkbe a derű,
Éljük át ezt a szent pillanatot, legyen ünnepünk gyönyörű...

Kint a kertben fehér ünneplőbe öltöztek a fák,
A szobai fenyőn díszek, alatta csomagocskák.
Most! Gyújtsuk meg, így gyertyáik gyúljanak a ...

Hú… Holnap itt a Karácsony
Az életben a szeretet szigete, imádom.
Emberek! Csak fogadjuk el, szeressük egymást,
Békében-szeretetben éljünk, ne tegyünk mást!

Vecsés, 2011. december 23. – Kustra Ferenc

Nem tudom, miért érdekel
Sok lángelme, mit énekel.
Bolond ember, akiben nincsen kétely,
Bolondabb az, ki nem ismer félelmet!
Én tudom ez a hazugság!
Egy valami jellemez: kíváncsiság.

Nem tudom, mi is vár énrám,
Ott, hol ember sohasem járt.
Eljön az áhított Paradicsom, oly
Melyről mindenki csakis csodát papol?
S az ki romlott, ...

Karácsonykor gyertya világít majd a fán, az asztalon,
És bízok, mind szeretnénk, lángja szeretettől lobogjon.
Ha szikrázik, pattogjon ránk a szeretet,
Gyújtson békét, töltse be, meg a szíveket.

Irigység, rosszindulat, tartós harag, csendesülj,
Mert én bízok, hogy mi mind jók vagyunk ott legbelül.
Van, tán' akinek a karácsonyi fények, csak a ...