Egymáshoz hajló ágak
hajukat fésülgetik a vízparton,
ahol a hullámok
kőről kőbe ütköznek
zölden, kéken, fodros-színtelen,
azután eltűnnek...
távolban a hegylánc
halkan szuszog,
fára ugrik benne
a barna mókus...
a nappalt lassan
feketére festi az ég,
éj borul a tájra,
csillag-tükörrel
Cecil szépítkezik,
Dávid ...

Nézem a napkorong ittragadt
fél-felét, amit még nem
nyelt el a lopakodó
sötétség.
Sietnem kell eltelni
barnás-narancsával,
mert szalad az idő is,
tarisznyájával.
Abban rejtegeti az
elbújni-vágyó sugarakat,
hogy helyet kínáljon
éjjelre a fancsali
holdnak.
Tekintetem bokrétát köt ...

Bolyongó lélek az enyém,
megállapodni úgy vágyik,
ahogy tán vándorolni vágyna,
ha, ahogy kérte, megkötném.

Bolyongó lélek az enyém,
várat épít bomló holdsugárra,
ködre, fára, hóvirágra,
s felocsúdik: összedőltem én.

Halloween

Vidáman száll már az ének,
Kacagva jár sok táncos láb,
Jönnek ifjak, jönnek vének,
Halloweennak áll most a bál.
Összebújva, kapaszkodva
Járja Anna, járja Bálint,
Ördögűző maszkabálon
Párt találjon, arra számít.
Csak a szél ne hozzon havat;
(Medve jár a kertek alatt)

Északon fenn ...

Egy kis fülemüle így rikoltozott:
Nincsen már fényesség,
Bánt ez a sötétség,
S egyre fogy a hold.

Arra ment egy vándor, az ezüstcsuhás,
Tarisznyáját szétkötötte,
Fogyó holdat feltöltötte,
S bizonytalan állt.

Mégsem fénylik a világ,
A vak mégsem ...

Erő van minden szavamban,

Mélységes magány magamban,

Te vagy a nap én a hold,

Halált hozott, aki szólt,

Nem mert szeretni senki,

Sem őszintén beszélni,

Hazugság a földön,

Készen, hogy öljön,

Törött lelkek a ködben,

Tudom, hogy honnan jöttem,

menni ...