Nem pompáznak decemberben
csillagok a magas égen,
a sápadt Hold eltévedett...
felvonult a felhősereg.

A sereget kíséri szél,
diófákat hasít ketté,
ha teheted meneküljél,
csontvelőig hatol beléd.

Ettől rosszabb már az lehet,
ha jeges eső mosdat meg,
fuss, ahogyan csak teheted.

E ...

Mikor elaludtam furcsa álmom volt.
A testem pihent, míg lelkem könnyedén vándorolt.
Átölelt egy csillagot, hogy le ne hulljon.
S fényében az egész világ ragyogjon.
A nap még aludt, míg repültem.
Egy arra járó szellő vállára felültem.
Repültem a széllel s barátja a Hold.
Fél arcát mutatva halkan ...

Éj leple csillagtalan
szomorúan áll a fa magányosan,
a Holdat csalogatja bús lombjára,
hiába minden szemfényvesztés,
csak árvalányhaj simogatja testét,
minden faág eget óhajt csókolni,
teliholdat szeretnék ölelgetni,
a nagy, fehér kerék lassan távolodik,
felhőmedve a ...

Tajtékzik dühében a tenger,
hiába kaszálnád,
mint a dúvad elrohan,
kacag rajtad,
kaszád ketté töri,
a hegyet akarja,
nekidördül erejével,
ám kudarcot vall,
fröccsen a szájból a fehérség,
jön a víz,
és viszi új rohamra még,
a Hold boldog,
a dagály haraggal tökéletes,
de mind ...

Vörösre festette az ég alját a lemenő nap,
belemászott a fekete felhő hívatlan.
Megdermedt a lég, a lomb csüngött kókadtan,
csak a patak vizének szeme villogott szúrósan,
a Hold-ágy körül a csillagok feketébe bújtak,
az éjszaka fénytelenül lezsibbadt,
vad sötét lett, mint a bűn,
de a hajnal sem rózsásnak ...

Egymáshoz hajló ágak
hajukat fésülgetik a vízparton,
ahol a hullámok
kőről kőbe ütköznek
zölden, kéken, fodros-színtelen,
azután eltűnnek...
távolban a hegylánc
halkan szuszog,
fára ugrik benne
a barna mókus...
a nappalt lassan
feketére festi az ég,
éj borul a tájra,
csillag-tükörrel
Cecil szépítkezik,
Dávid ...