Folyóparton magányosan áll egy fenyő,
körbeveszik távolból hegyek, erdők,
a hegyetető fehér kucsmáján
büszkélkedik a holdsugár,
oda vágyakozik az én fenyőm,
siránkozik,
sóhajtozik,
bánatában hullatja tűleveleit,
arra repült egy gerlepár,
fészket raktak legszebb ágán,
naponta nem ...

Valahol a felhők fölött
Hold suhan az égi tengeren,
nincs csobbanás,
csak hátára telepedett
veszélyt sejtető csönd.
Erősödő morajlással óriásként
dübörög az égi vízhegy,
vége hossza elérhetetlen,
átöleli kéjjel, vad szerelemmel,
alattuk nincs lepedő,
felettük vizes a takaró,
árral ...

Hónap soroló

Január, sokat ígér, de mit ád?
Adó helyett nyereséget?
Nagy gond helyett boldog éltet?
Ugyan milyen lesz az újesztendő?
Álmot valóra váltó, reménykedő,
Rendet, nyugalmat, biztonságot ígérő?

Február, testünk-lelkünk új tavaszra vár.
Egy-egy fénylő napsugár,
Borult égből süssön ránk,
Reményt küldjön ...

December a télhozó,
nyomában jár a jég, a hó.
Hófehér dombokat építget a hulló hó,
a jég hátán szikrát vet a lópatkó.

A tájra puha fehér szőnyeg terül,
zöld fenyőre vatta sál és sapka kerül.
Egy hideg fuvallat a tavacskát tükörré változtatja,
s a házak ereszét kéken fénylő jégcsappal megrakja.

Hóember indul a messzi ...

Jégvirág


Ma reggel, amit először megláttam,
hogy jégvirágot rajzolt a Tél az ablakban.
A csillogó, ragyogó, szikrázó vonalak,
a tavasz és nyár virágairól árulkodtak.

Látod? – súgta a Tél alig hallhatón,
s egy árvácska formát lehelt az ablakon.
Aztán jött a többi virág: hóvirág, rózsa, szegfű, liliom,
és ott az ablak ...

A hold teljes pompában tündököl,
Ember ül földön, s nem hall örömről.
Sötét éjszakában bolyong jórészt,
Miközben csendben a bánat emészt.

Nem vár már másra, csupán egy társra,
Ki sötét lelkébe a fényt hozza.
Minden ember más életben turkál,
Úgy érzi, hogy társra itt nem talál. ...