Elérhetetlenül
messze vagy
kitárt
szívemmel
vártalak
kitárt
ölemmel
kitárt ölelő
karjaimmal
ziháló
vad kamasz-
vágyakkal
áldottalak
magamban
térdre hullva
a csodáid előtt
tested gyönyörű
boltívei előtt
hol
találkozik az
ébenfa s a márvány
ahol
zuhog az igézet
jaj!szeretném én is !
szeretném ...

A szakadék felett az égezüstből
fenyők őriztek átszűrt fényeket.
A sziklákat szürkeség tapogatta
ujjaival, - még nem sötétedett,

de már közel volt ringó piros hintó,
az alkony, - lángolt mind a négy kerék,
s mi lassúnak tűnt előbb, gyorsan égett,
s fájt a szívnek búcsúzás, messzeség.

Ösvények szöktek. Ó, ez mindig így van,
ha ...

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova ...

Miért ígérget a Felejthetetlen
itt is, ott is, felejtő csend-kehelyben?
S a múltból volt fény mikor visszalobban
legtöbbször miért virág bánatokban?

Miért tekint az őszezüstös barka
selyme tűnődőn távoli tavaszba?
Oly gyors a kék, s felébredt tavasznépek
úgyis elűzik a volt Messzeséget!

Miért a méh, ha forgó égi kaptár
méze ...

Nekem ne mondja senki,
hogy előttem járt már ember a holdon.
Ezer éve itt élek, és nem láttam sehol sem lábnyomot.

Járok a szürke porban, és csak sebeket látok, hatalmas kövek szaggatta sebeket.
Hol van, még mire meghalok… nagyon fiatal vagyok,
és végtelenül magányos.
Mikor eljön, az idő a por eltemet, egy ...