József Attila megírta, Barátom,
(s nem érted, vagy az értést leplezed?), -
ami VALÓ olykor IGAZTÓL távol,
s ilyen VALÓ nagyon HAZUG lehet!

Érvényes ez egész jelkép-világra:
Sarló, s kalapács, Csillag, vagy Kereszt,
Félhold, Turul, Horogkereszt hatalma.. -
felszínükön túl mélyük is keresd!

Sok példát ...

Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.

A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.

Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes ...

Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.

A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.

Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes ...

Patakparti tavaszról írjak verset?
Vagy inkább másról? Fehér nyárfapihék
hulltak, bennük kis magjuk reményt keltett?
Megállt könnycseppben bánat majd elég?

A víz sietett. Én már nem siettem.
Utam elfogyott, s célom sincsen: hova?
Anyag mozog, magát tovább teremtőn, -
s ez a Mozgás a Lélek otthona?

Tetszik, nem tetszik: Anyagé a lélek,
s ...

A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos ...

A hegy hátát a kékségnek vetette,
s a falucskát a völgyben elfeledte,
mint ember embert, vagy ahogy az utak
múltba hullatnak régi utakat.

Rigó motozott bodzabokor alatt,
s egy virágkelyhen lebbenő pillanat
kettényílt, felszállt, s emlékként otthagyott
szárnyáról színt, csöpp piros csillagot.

Az erdő elment, s csodálkozott a rét:
az embert ...