Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.

A fák megálltak készülő ...

A tűzhelyen a lábas kék volt,
s időnként kék a kinti égbolt.
Múlt kék olykor még ma is ott van
eltűnődő mindennapokban.

Volt-fáradtság is ott a mában:
egy lehangolóbb fáradtságban,
mely, ha néz az estholdas égre,
nincs benne már egykor-reménye.

Az sem rejtély, hogy hová lettek,
miket volt-kezek ...

vaddisznó-erdők fehéragyarú
hold-villanások füstölgő világ
és húsz öles fák sötétkék toronynak
ablaka előtt kristályarcú fényben
a fülledt-rovar-szárnyú hercegasszony
mosolya száll a harminc öles fákra
az áldás vagy az átok teljesült-e?
észrevétlen elsüllyedtek a gombák
s jól elzárták csöpp, ...

Újkor virrad lelkemben
Talán, részed lesz bennem
Mosolyod már nem segít
Hívó szavad, eltaszít

Könnyek áztatják e világot
Keserű szavak hozzák az álmot
Nem akarok aludni
Mindvégig rád gondolni

Mert ha így teszek
Felébreszti lelkemet
Gátat szabtál szívedbe
Holdat cseréltél ...

Ismerek egy lányt, ki tünemény
Ő maga a megtestesült remény

Hosszú haja csillog, ragyog
Ajka csak puszit hagyott

Mellette minden perc ajándék
Tettében már ott a záradék

Nincs a világban még egy szépség
Aki akár csak párját lelné

Éjjel irigylem az ágyát
Mert ő vigyázza álmát

Olykor

Olvasták: 929

Barátság, Szerelem, Vallomás,