Vihar közeleg hatalmas robajjal,
kék villámok cikáznak égi zajjal,
akarata előtt meghajolnak a nyírfák,
tomboló dühös lökései ágait nyírják.

Messzi távolból morajló dörrenések,
gyorsan közelednek s én körbenézek...
Vadul korbácsolja fel a nyugodt vizet,
csendben bólogat a susogó nyárfaliget.

A hatalmas szürke égi dunnák ...

Ha egy férfit csalódás ér,
azt komoly következmény kísér.
Van aki zokog, aki sír,
vigasztalásul verseket ír.

Van aki mint egy gyermek,
megbántott lelke évekig szenved.
Van aki könnyet ejt,
ki soha nem felejt.

Van ki befordul teljesen,
vágyik utána már már betegesen.
Gyenge elméje végleg ...

Nem tudom hogyan történhetett meg velem,
talán akkor is álmodom ha nyitva van szemem.
Azt tudom csupán, hogy tisztán emlékszek,
veled együtt egy kertvárosi házban élek.

Házasok vagyunk, bár kapcsolatunk nem mindig felhőtlen,
de nagyon szeretjük egymást, s ez lebeg előttem.
Minden reggel egy kutya nyálában fürödve ébredek,
a gyerekeket ...

Apa és gyermeke sétálgat kézen fogva halk magányában,
végtelenbe húzódó árnyékos fasor festői kupolái alatt,
nap mint nap látva mindig csak erre vágytam,
néhány másodpercig míg vonatom robogva elszaladt.

Majd eltűnnek és csak suhannak el az emberek a házak,
míg csak az üresség marad melynek állandó miben ...

Remeg még mindig a kezem,
látom őket ha becsukom szemem.
Hallom hangjukat amint könyörögnek,
haldoklókat ahogy fuldokolva nyöszörögnek.

De parancsot kaptunk, háborúban álltunk,
békére mi azóta sehol sem találtunk.
Feletteseink kik a parancsot osztották,
emberi jogaiktól őket megfosztották,

Kik lemészároltak százakat, ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...