A halál mindig értelmetlen,
valószínűtlen jön el véletlen.
De miért éppen egy gyermekért,
hiszen ő még oly keveset élt.
Éppen, hogy csak megszületett,
ezen a világon oly keveset lehetett.
Néhány óra csupán mit itt tölthetett,
oly sok mindent meg nem érhetett.
Még oly sok mindent nem ...
valószínűtlen jön el véletlen.
De miért éppen egy gyermekért,
hiszen ő még oly keveset élt.
Éppen, hogy csak megszületett,
ezen a világon oly keveset lehetett.
Néhány óra csupán mit itt tölthetett,
oly sok mindent meg nem érhetett.
Még oly sok mindent nem ...
Olvasták: 420
Az Ön versének a helye...
A fényhozó
~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.
Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.
Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...
~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.
Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.
Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...
Olvasták: 612
Élet,
Háború után... Béke?
Mikor a felhők fekete esőt hoztak,
mikor az angyalok a mennyben zokogtak.
Mikor pusztulás várt minden szépre,
háború dúlt és felborult a béke.
Mikor egymást ölték halomra az emberek,
mikor világszerte gyilkoltak tömegpusztító fegyverek.
Mikor az emberiség pusztulásra ítélte magát,
a föld népei nem ...
Mikor a felhők fekete esőt hoztak,
mikor az angyalok a mennyben zokogtak.
Mikor pusztulás várt minden szépre,
háború dúlt és felborult a béke.
Mikor egymást ölték halomra az emberek,
mikor világszerte gyilkoltak tömegpusztító fegyverek.
Mikor az emberiség pusztulásra ítélte magát,
a föld népei nem ...
Olvasták: 998
Kiégve
Nap mint nap, újra és újra látom, amint az emberek,
egymással szemben mily kíméletlen kegyetlenek.
Nap mint nap hallgatom, mások fájó siralmát,
nyerem el egy újabb lélek hűséges bizalmát.
Megkeseredett sorsukat naponta kell látnom,
naponta át kell élnem, biztatón melléjük állnom.
De mi történik akkor ha már nincs mit ...
Nap mint nap, újra és újra látom, amint az emberek,
egymással szemben mily kíméletlen kegyetlenek.
Nap mint nap hallgatom, mások fájó siralmát,
nyerem el egy újabb lélek hűséges bizalmát.
Megkeseredett sorsukat naponta kell látnom,
naponta át kell élnem, biztatón melléjük állnom.
De mi történik akkor ha már nincs mit ...
Olvasták: 580
Ha elmosolyodik...
Ha elmosolyodik a világ is megremeg,
beleborzong az éj mikor el szendereg.
A csillagok rásírják arcára a harmatot,
bánatáért ily módon kérnek bocsánatot.
Ő elmosolyodik és a fák virágba borulnak,
fellélegzik minden, szavaink megszorulnak,
és csak némán állunk csodáljuk szépségét,
Ha elmosolyodik a világ is megremeg,
beleborzong az éj mikor el szendereg.
A csillagok rásírják arcára a harmatot,
bánatáért ily módon kérnek bocsánatot.
Ő elmosolyodik és a fák virágba borulnak,
fellélegzik minden, szavaink megszorulnak,
és csak némán állunk csodáljuk szépségét,
Olvasták: 638
Az ígéret szerint...
Miért nem tudtuk szeretni egymást az ígéret szerint?
A másik gondolatait miért nem hallottuk soha?
Miért nem láttuk előre elménk milyen ostoba?
És látod utunkra eresztettek minket már megint...
Mint két naív gyermeket... Szívünk újra kóborol,
ismét rója végtelen köreit a hatalmas ...
Miért nem tudtuk szeretni egymást az ígéret szerint?
A másik gondolatait miért nem hallottuk soha?
Miért nem láttuk előre elménk milyen ostoba?
És látod utunkra eresztettek minket már megint...
Mint két naív gyermeket... Szívünk újra kóborol,
ismét rója végtelen köreit a hatalmas ...
Olvasták: 627

