Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Gyermek

242 

Emlékeimben tisztán, s világosan él,
Mikor kicsi koromról édesanyám mesélt.
Tanyán éltünk, az udvar közepén kacsaúsztató,
A történet, mit mesélt, kissé hátborzongató.

Amíg Ő a gémeskútnál, a meszes vödröt mosta,
Bátyámra bízott, ki az udvaron szaladgált ide-oda.
Én meg elindultam bátran a kacsaúsztató felé,
S ott egyre ...
Olvasták: 814
Részletek
Az Ön versének a helye...
132 
A halál mindig értelmetlen,
valószínűtlen jön el véletlen.
De miért éppen egy gyermekért,
hiszen ő még oly keveset élt.

Éppen, hogy csak megszületett,
ezen a világon oly keveset lehetett.
Néhány óra csupán mit itt tölthetett,
oly sok mindent meg nem érhetett.

Még oly sok mindent nem ...
Olvasták: 416
Részletek
195 
A fényhozó

~ A százéves háború idején,
Domrémy kicsiny falujában,
a sötét 1400-as évek elején,
egy kicsiny ház kapujában.

Hol parasztlányként meglátta,
ezt a rideg, kegyetlen világot,
ki életében a fény útját járta,
szerte szórva a reményvirágot.

Sűrűn szitáló hóesésben érkezett,
farkasordító hideg ...
Olvasták: 610
Részletek
178 
Háború után... Béke?

Mikor a felhők fekete esőt hoztak,
mikor az angyalok a mennyben zokogtak.
Mikor pusztulás várt minden szépre,
háború dúlt és felborult a béke.

Mikor egymást ölték halomra az emberek,
mikor világszerte gyilkoltak tömegpusztító fegyverek.
Mikor az emberiség pusztulásra ítélte magát,
a föld népei nem ...
Olvasták: 993
Részletek
182 
Kiégve

Nap mint nap, újra és újra látom, amint az emberek,
egymással szemben mily kíméletlen kegyetlenek.
Nap mint nap hallgatom, mások fájó siralmát,
nyerem el egy újabb lélek hűséges bizalmát.

Megkeseredett sorsukat naponta kell látnom,
naponta át kell élnem, biztatón melléjük állnom.
De mi történik akkor ha már nincs mit ...
Olvasták: 577
Részletek
162 
Ha elmosolyodik...

Ha elmosolyodik a világ is megremeg,
beleborzong az éj mikor el szendereg.
A csillagok rásírják arcára a harmatot,
bánatáért ily módon kérnek bocsánatot.

Ő elmosolyodik és a fák virágba borulnak,
fellélegzik minden, szavaink megszorulnak,
és csak némán állunk csodáljuk szépségét,
Olvasták: 635
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére