~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...

Nézd hát, amint egy vak ember sír,
talán ő jobbnak látta ezt a világot,
mint amit ártatlan lelke még elbír,
könnyei elmossák a millió szilánkot.

Ízzé porrá zúztunk lassan mindent,
háborúink zaját halálhörgés váltja,
önző lényünk nem ismer már istent,
még egy vak ember is tisztán látja.

Sűrűn hullajtja most értünk ...

Szolgáljon intő példaként, lám mit is tehet,
a szeretet hiánya lássuk hová is vezet,
milyen hatással vagyunk mind sorsára,
hiába próbáljuk ráfogni bárki másra.

Mi tettük ezt és nem ő választotta,
szívét a magány lelkét a düh lassan elárasztotta,
csak fortyogott vált belőle lassan az ördög maga,
hiába kiabálna magába fojtva minden ...

Gyakran hazudunk a gyermekeknek,
elhitetjük velük, hogy szörnyek nem léteznek.
Ártatlan lelkük elől elrejtjük a világot,
ébren tartunk bennük egy jóhiszemű álmot.

Pedig szörnyek léteznek, bennünk élnek,
megpróbáljuk elnyomni mélyen, néha mégis visszatérnek.
Honnan ered ez a kegyetlenség? Ilyen lenne maga ...

Csacsi öreg kutyám hányszor megbüntettelek.
Másfél méternyi rabságra... Pedig szerettelek.
Te akár egy gyermek mindig csínyt tettél,
sárosan csendben lopózva az asztalról ettél.

Mégsem tudtam haragudni mikor rád néztem:
Szereteted sugárzott én már tudni véltem,
az egyetlen őszinte, önzetlen barátom ...

Képzeld el milyen érzés lehetett,
tizenöt év kómából fel ébredni...
Mindenki akit valaha szeretett,
elhunyt már vagy nem érdekli.

Sorsod nem számít már nekik,
fájdalmaddal egyedül maradtál,
lelked a bánat démona elé vetik,
hol lassan két részre szakadtál.

Feleséged elhagyott nagyon régen,

Olvasták: 615

Akarat,