Az ígéret szerint...

Miért nem tudtuk szeretni egymást az ígéret szerint?
A másik gondolatait miért nem hallottuk soha?
Miért nem láttuk előre elménk milyen ostoba?
És látod utunkra eresztettek minket már megint...

Mint két naív gyermeket... Szívünk újra kóborol,
ismét rója végtelen köreit a hatalmas ...

Nehogy én legyek...

Mint egy gyermek ki lázad és mindig ellenkezik,
ki önfejűségből a józan ész ellen teszik,
s ha kell akár hisztivel zsarol, de célját eléri,
éppen olyan vagy te is, de nekem megéri...

Elnézni ezen hibáid, hiszen annyira tudsz ragaszkodni,
szeretni tisztán őszintén, belém úgy ...

Világvége után...

Álmodtam egy helyről hol az álmaink múlnak,
hol nincs jelentősége már a múltnak.
Ahol mindig fagyos szelek fújnak,
hol a fák levelei örökre lehullnak.

Sűrű koszorúval fedik be az utat,
elfedik lépteim, mely visszafelé mutat.
Itt ragadtam hol az idő végtelen,
rabságba kerültem eme helyen, eltévedtem.

Holt ...

Bűnös világ

Kis butus volt ő túlságosan gyermek csak játszott az élettel,
de ha elrontjuk, ezt a játékot nem kezdhetjük el még egyszer.
Nem hallgatta meg könyörgő szavaim,
már hiába zokogok porladó hamvain.

Nem hallgattál senkire, te magad választottad ezt az utat,
nem láttad meg a sok vészjelet, mely ...

(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Csont s finom bőr csupán,
Haj és oly megszokott hang,
És mégis retteg, aki él,
Hogy elnémul egy harang.

Ha száz év telik, por és hamu
mi szavunkra úgy felelt,
hogy borzalmas óriás hiányt,
ember így könnyen felejt.

Aszott bőr az ujjakon,
ezernyi bajt levett
vállról, szívről, testről
kemény vasdaruk ...