Felemeltél minket, Képzelt Karácsony, -
repült a ház nagy hóvitorlaszárnyon!
Elmaradtak árnyék-félelmes esték,
s párologtatta könnycseppek hidegjét
érzés, Szépséget kereső, amelyet
nem mondok könnyelműen szeretetnek,
mert nem tudjuk: az volt-e, de a Nincsen, -
hiánya sejteti ezt szíveinkben.

Volt Karácsony, ...

Dicsekedőn zengők a kalmár-fények.
Eltakarnak karácsonyi sötétet?
Nem gondolom. S azt sem: bár az a Jászol
szív-legendát indított volt-világból, -
ez a Legenda időnkig elérten
csak jót szolgált, a lélek érdekében.

Másként hiszed? Tudatlanul egy parton
bármit hihetsz, - attól nem más az alkony,
hajnal, s nem más a múlt sem, nézz csak ...

A lehűlt levegőnek már borotvaéle van,
a gyengülő Nap az ólomszürke felhőkbe bújt.
Az erős szélnek már harapós kedve van.
A sárga avar az őszi eső sarába hullt.
A felhős időnek már gyanúsan hószaga van.
A Természetnek nyugalma csak látszólag van,
hiszen az új Tavasszal a szél már új életre fúj!

Figyel a pásztor. Lihegő kutyája
fülel. Éberen vigyáz a juhnyájra.
A pásztor támaszkodik a botjára.
Látszólag mindent rábíz a kutyára,
de az agya folyamatosan dolgozik,
mit csináljon a másnap reggeli harmatig?
Egyik nem eszik, a másik beteg.
Nem Ők, maguk, hanem az állatsereg.
Eshet az eső, süthet forrón a Nap, ...

Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

Ha meglátlak láncra vert alkonyat
s fölfeded maszkba bújt arcodat,
ha porlepte bőrödből virág hajt,
mely túlél majd jégesőt, fagyvihart,
megőrzöm elhervadt szirmait
s megmentem el nem halt álmaid.

Így szólt a halál a bölcshöz.
Ki csuklyásan, kaszával köröz
homályos lelkek válla felett,
kik nem ...