Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Eső

164 
Ígértem, múltkor, hogy meglátogatlak, -
s csak ünnepekkor írtam levelet,
helyette, de, lelkem mélyén, a szándék
ott volt. Ígéret hamis nem lehet, -
nálam. A "jobb későn, mint soha" mondás
(bár egy kicsit hibádzik valahol)
most előugrik tegnapi homályból,
s egy megírt vers máris feléd lohol.
A lég liheg a túlfűtött melegtől,
s én is ...
Olvasták: 775
Részletek
Az Ön versének a helye...
134 
Felhőtlen az ég! Tiszta a lég!
Eső után van e szép vidék!
Minden szebb, minden élénkebb lett!
Az egész táj szép reggelre ébredt!

Reggel van. Végre nincs eső!
Az egész táj ébredező!
Vadgalamb búg távolabb
színét adva e hangulatnak.

A Hajdúság felébredt.
Itt-ott ...
Olvasták: 478
Részletek
186 
Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben ker
Olvasták: 785
Részletek
143 
Egy fiatal megy a távolban, ahogy
valamikor, tavasszal, én is mentem
a réten át, a fák felé, ahol
barna, s fekete várt türelmes csendben.

Zöld színét még csak álmodja az erdő
a rügyekben. Feszül levéllét vágya,
s kék és fehér az ég kutak vizéből
lenéz a táj kíváncsi bánatára.

Mi is marad kékfehér tavaszokból,
szirom könnycsepp, ...
Olvasták: 544
Részletek
173 
Szakértő kertészkézben
szorgos metsz olló csattan.
A tavaszi Nap fényében
munka megy jó hangulatban.

A Nap csodálkozik fenn az égen,
hogy itt lent milyen munka folyik,
melynek eredménye a termésben
később majd megmutatkozik.

Amikor az érett termést majd leszedjük
és szépségében önfeledten gyönyörködve
a finom illatát és ízét ...
Olvasták: 549
Részletek
163 
Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...
Olvasták: 588
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére