Zokog az őszi eső.

Elnémult a temető.

Szívem hangja trappol már

fel a kereszt fejfáján.



Elázva, fájdalomban

lépdel már bánatosan

a meggörbült szempillám,

könnyeimnek panaszán.



Sóhajom már nem érzem

mint szorítom keresztem,

mert ajkam csüng a ...

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Azt kérdezte egy Költő, aki a nép,
az ország sorsát a szívére vette,
hogy ment-e könyvekkel a világ elébb
(Vörösmarty). A reformkorban messze
előre látott. Ily küzdő világban
gyakran csupán csak magyar szalmaláng van
nemes eszmékért, de olykor kilépne
jó irányban Petőfi büszke népe.
S ha elbukik? Bár dicsérőt ír róla
furcsán ...

Erős a szél. Hűvös a lég.
Esik az eső. Borús az ég.
Háborog a Balaton.
Fehér tajték a habokon.

Ilyen az ősz bemutatkozása.
Várható-e jobb idő mostanában?
Erről most még senki sem tud semmit.
Az időjárás még türelemre int.

Jaj, de jó! Esik! Oly hosszú aszály után végre esik!
A szomjas Föld minden egyes cseppjét mohón elnyeli.
Ámde a gyilkos szárazság elképesztően nagy.
A víz a földről úgy eltűnik, hogy tócsa nem marad.

Élvezem az eső finom illatát,
amely a párás légkörön hatol át.
A növények hálásan felélednek.
Örülnek ...

Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...