Boldog szívvel várom a jövő havazást csendes, őszinte örömmel,
bennem a régmúlt budatétényi gyermekkorom ötlik fel.
Magam előtt látom, ahogy apámmal húzzuk a szánkónkat
és topogva, csoszogva tapossuk együtt az utcai havat.

Akkor is örültem a télnek, a szép, csillogó, fehér hónak,
de most már igencsak ...

S ha kezemre hajtod
Arcodat,
Mélázó tekinteteddé
Válok majd.
Szemed tükrében
Fürdetem
Minden mosolyomat.
Lágyan ringatózó
Mélységes utamban
Majd szeretni vágylak,
Míg lehet
Haza várlak,
Zajtalan szívembe
Rabtalanul zárlak.
S csak adom,
Mit kérsz,
Csendes ...

Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat.

Add vissza búmnak, ah,
Lyánykám hajfodrait,
Csábító két szemét,
Mosolygó ajkait.

Hagyj andalogni még
A rózsás arcokon,
A tőlem elragadt
Oly égi bájakon;

Hogy majd ha száll a nap
S a csendes ...

Szép szemek! bárhol ragyogva,
Kérdésemre szóljatok,
Pillantással, szűz kegyessel,
Mert pillantás szavatok;
Én, ki már egyet vesztettem,
Mást keresni menjek-e?
Mást keresnem nincs-e tiltva?
Válogatnom szabad-e?

A szem, melyet én szerettem,
Mely szivembe tőrt vete,
Nem volt sem világos égszín,
Sem borongó fekete.
Nyájasabb a ...

Egy szegény nő, isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Gyásza nincsen, gyásza rég volt,
Még midőn jó férje megholt;
De ruhája mégis gyászol:
Szíve fél a tarkaságtól.
Dolga nincs, hogy volna dolga?
Kis ebédhez nem kell szolga.
S az ...

Azt mondják
fel kell kelni,
mert a földről
fel lehet kelni.
De mi van,
ha nem akarok
tovább a semmibe
szótlanul menetelni?
Csak lerogyni
fáradtan, csendben
ülni várni azt
minek mindenki
elébe menetel?
Akkor persze
nekem ment az
eszem el.
Ha feladom,
had vesszek el!