Van egy világ a lelkemben,
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.

Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú ...

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a ...

Sokáig álltunk
összekapaszkodva,
mozdulatlan.
Köröttünk mélyen
dörömbölt a csend,
mi zakatolt, csupán
a szívverés
ritmusa odabent.
Érezni kezdtem,
ahogy szereteted
sugárzik belém,
ujjongva éledt lelkem,
hisz utat nyitottál felém...
A néma mozdulatból
új erő születik,
minden, ...

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zúzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé ...

Lomha fátylát bontja az éj,
keserű ízű tüzeket küld felém
az utcáról bevillanó fény.
Tétova ujjaim közt álmokat
morzsolgatok.
A képzelet
kisodródott,
testemből szivárog a meg nem
szűnő fájdalom,
Csitít az éj.
A szűz igazság vág pofon,
magához húz a semmi,
megtorpan egy pillanatra
a tegnap a fohászkodó ...