Itt van már a december vége
Minden csupa fény.
Szívünkben is csend van és béke,
Így advent idején.
Szent karácsony éjjel felragyog az ég,
Megszületik a Kisjézus
Aki békét hoz közénk.
Emberek, forduljatok egymás felé
És mondjátok egymásnak,
Hogy \'BÉKE VELED\'.

Levetkőzik a csend
bennem,
sóhajom feléd
indul.
Te épp a
tegnap álmát
gyűröd
az örök némaság
takaróján.
Paráznaságommal
bújok zsebedbe,
majd felkúszok
szádhoz és cseresznyeízt
csókolok rá.

Ságon, a folyóparton, a töltés dombon
A szomorúfűz szomorúbb, mint valaha
Hullajtja levelét messze a magasba.
A szél rátámad a levelekre olykor,
Eltépi a fától, a fűztől, az ágtól.
Száz levél a magasból meg száz a sárból
Tekint a fűzre s a szép nyárra gondol.

Ságon most összenéz a templom két tornya,
Mert már sehol sem ...

Hálás szívvel meregünk el minden szép dallamon,
amely felcsendül az énekló ifjú ajkakon.
Szállnak a dallamok érzésekkel feltöltötten
szívünkbe szeretetet hozva e szép ünnepségen.

Bár a nagyon-nagyon várt szép Karácsonyig még nagyon sok idő telik el,
de ízelítőt kaptunk szépségéből e sok csodálatos ...

A fák kopasz ágai markolnak az égbe
a csendes éjszaka meghitt sötétjébe.
Ebbe a nyugodt, eszményi környezetbe
csak néhány lámpa és egy reklám világít be.

A komor, sötét égen csillagok nem látszanak.
Útjukban sötét fellegek tömbjei állnak.
Csak néha-néha egy-egy kutya ugatása
ad hangos aláfestést ...

I

Miért is ne volnék én boldog?...
Hisz eddig engemet
Édesanyám s kisöcsémen kivül
E világon senki se szeretett!

Édesanyám szeretett végtelen,
Több példa van reá:
Kétéves voltam s hogyha kútra ment,
Elvittem a fejőszéket alá.

S a jó lélek, az isten áldja meg!
Leült, csókolgatott,
Amint ujjammal kimértem ...