A csendes éjnek rémei közt sebes
Rohanva visznek lábaim: a ködös
Égig nyuló hegy meg nem állít,
Sem pokolig leható nyilások.

Határt nem érek: gondjaim árjai
A síron innen s túl elözönlenek.
Nincs ami megnyugasszon engem,
Nincs sem ezen, sem egyéb világon.

De hát ...

Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű csendes ifju,
Titkon ég, vágy, s hervad élete.
Akit óhajt, Lilla hajnal arcát,
Szép szemében lelke szép sugárát,
Félve nézi, félve vár reá.

Szólna; de rebegve vész el ajkán
A szerelmes szózat, csak szivében
Ég és forr a néma ...

Csend van. Mintha minden várna.
Est borul az egész tájra.
A levegő nem mozdul.
Víz csepeg az ágakról.

Nemrég esett. Sár lepi a kertet.
Csendben, némán róvom a betűket.
A teraszunkon üldögélek.
Onnan nézegetem a környéket.

A Nap lassan, álmatagon lenyugszik ...

Titkos, csendes táncot lejtő fényfoltok,
lépteim üres zaja a falakon: most
halott az ódon, hatalmas vár.
most nincs más, nem zavarja senki az öreg, szikár falak álmát,
most csend van, s a csendben
én
s Te énbennem.

Sötét, néma a ...

Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén,
És merengve nézem a sötétkék eget;
Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény
És koszorú gyanánt övezi fejemet.
Megfürösztém lelkem e sugárözönben,
Lemosott magáról minden földi szennyet,
S most ujjászületve a magasba röppen,
S keresi a mennyet;

Alszik az egész föld; mély és

Olvasták: 1108

Élet,