Csendes pillanatok emléke éget.
Apró gyertyaláng vetít egy képet.
Pislákol, kialszik, megragad, nem ereszt.
Hiányzol, s Te mégsem tudhatod meg ezt.

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...

Szerelemmel telve, egymás iránti
őszinte tisztelettől vezérelve
Vezettél az oltárhoz Kedvesem,
Azon a gyönyörű ősz eleji szeptemberen.
Ősrégi, királyi városunk nagytemplomában.

Az emberiség ősi titkait őrizve
Fogadott be minket s szeretteinket
Gazdagon díszített kupolája alá.

Lábaink alatt a sötét, titokzatos ...

Lassan egy éve már, hogy nem hallom hangodat,
Mely oly kedves, megnyugtató volt számomra.
Szelíd szavaid szeretettől vezérelve
Terelgettek az élet bonyolult ösvényein.

Lassan egy éve már, hogy nem vagy velem,
Hogy nem foghatom a kezed
Nem ölelhetlek, nem érinthetlek
Téged soha többé már.

Lassan egy éve már annak a napnak,
Amikor ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy ...

A téli erdő meghitt, békés csendje
a mozgó világ nyugalmát adja.
A lábaim alatt meg-megreccsenve
törik el pár lehullott gallyacska.

A leheletem párája a levegőben látszikl.
Az út egy bevágásban kanyarogva vezet tovább.
Képzeletem a múlt itteni eseményeivel játszik.
Felsóhajtok. Haza megyek. Kedves erdő! ...