Óvakodó lassúsággal
jelzi a Nap, Itt a hajnal!
Az éjszaka sötétsége
eltűnik a fény jöttére,

majd szétterül a fény a tájon.
A Nap fénye lesz úrrá a tájon.
A Balatonpartnak őszi csendje
lassan lopta be magát a szívünkbe.

Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos ...

Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid ...

Evezőlapátok kinn a parton
nagy utazásokról álmodnak.
Miközben kinn vannak várakozón
néha picit azért megmozdulnak,

vagy lehet, hogy mégsem? Talán csak én látom úgy,
mert a lenyugvó Nap fénye kúszik végig rajtuk?
Távolabb egy hullámlovas deszka lapul
csendben. Ő már szintén semerre sem ...

Tarka felhők állnak mereven az égen
és tükröződnek vissza a Balaton vizében.
Mintha nézegetnék magukat ebben a tükörben,
miközben kacsák úsznak itt csendben a partközelben.

Távolabb a keszthelyi Városi Strand tornyos bejárata
nemcsak a strandot, hanem e szép tájat is határolja.
A hajó állomásról most van ...

Búcsút integet a nyár, mindent maga mögött hagyva,
Besárgult mezőt, rétet, hervadttá lett virágokat.
Izzón szenvedélyes szerelmesek szelíd sóhaját,
Itt hagyta hűvös harmatcseppekkel teli hajnalát.

Szomorkodik minden, sárgul bokor és falevelek.
Szél kerekedik, seprűzi az itt rekedt meleget.
Eső esik sovány cseppekben, áztat ő ...