Csendesen ébred a város, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.

Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.
Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily ...

Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél
Akkor jöttél te a messzi semmiből, észre sem vettelek
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek

Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
Hisz sosem lehetsz enyém, bűn ...

Éjjelente felébredvén egy álomra,
A nap sugarait láttam a távolba.
Elérve a part szegélyének részét,
Magasra szökkent a homályos mércén.

Mélységes mélyről a tengeren,
Felbukkan egy fodros perem.
Egyre többen, és magasabban,
Mégis csendben és halkabban.

Messzi a hullámok borzongató ...

Ebben az ihletett templomi csendben Istent magasztalva
harsant fel és szárnyalt a dal és a zene milliónyi hangja!
Uralva e megszentelt teret bűvöltek el minden lelket,
töltöttek fel érzelemmel és bölcs érzésekkel minden embert!

Szinte felemelt, fel egyenesen az Égbe
az igazi művészet magasztos szentsége!
Milyen ...

Egy álmot láttam nem volt
biztató.
A hajnal fénye lesett le ránk.
Mint farkas mikor lesben áll.
Kezedet kutattam,kerestem,de
túl sötét volt s én elvesztem.

Néma zaj verte fel a csendet.
Valaki vár s prédaként les le
rám.
Kiáltanék de félek.
S hangom messze sem érne el.
Hiába futok ...

Néma csöndben hideg szél.
Fájó könnyem mennyit ér?
Szívem, mint arcom tiszta sár.
Szomorú árnyékot vetnek a fák.

Könnyesőben szélvihar,
A szerelem mindent felkavar.
Ezer villám a mélybe csap,
S szívem őrzi a fájdalmat.

Forró könny olyan égető,
Nem hűti le a jégeső.
Könnycseppekből így lesz ér.
Fagyos szívben ...