Te most alszol éppen.
Csendes téli este van.
Az arcodat látom,s eképp
mondom el szavam.
Álmomban talán épp szerelmes szavaimat
mondom el neked.

Az a szó,hogy szeretlek
nem mond semmit el.
Ahogy én érzek,azzal kedves szív
vetekszik.
Te vagy a mindenem,s mind,akit szeretek.
Akivel együtt ...

Édes kétségbe esés,
Torz, amorf mámor
Szívembe égető heget vés...
Kegyetlen vagy Ámor!

Hulló könnyeim, mint harmatos falevél,
Úgy hullnak gyöngéden a porba.
Tengő-lengő, szelíd szívem éldegél,
Bár, már oly régóta csorba...

Szeptember; már elpiheg a nyár.
Mosolyok helyén búskomorság;
Halkan, s monoton-buzgón ...

Szétszórt szavaink szikrái
ugye szívekhez szelídülnek?
Mint élet-magvak a jó földbe
a szavaink hazaérnek.

Szétszórt szavaink képei
ugye elmékbe bevetülnek?
Mint örömhírnek az emberek
a szóképnek megörülnek.

Szétszórt szavaink dallami
ugye lelkekben hegedülnek?
Mint lágy akkordok a hangszeren
a szív húrján ...

A hold-fésülte szürke csendben
néma imám: elmélkedem.
Csak faliórám ketyegése
jelez e sápadt éjjelen.

Jelzi a tékozolt időmet,
pazarló percet és napot,
mindent, mit hasztalan töltöttem,
életet, évet, hónapot.

Sajog a test, sajog a lélek,
de szívemből ének fakad.
Holdfény kopogtat ...

Gyermekünknek gyermeke, szívünknek ő a közepe.
A mi kicsinyke unokánk nagyon szerény, önzetlen.
Viselkedése közvetlen, megértő, illedelmes.
Ő sokat tud, semmire se kell kérni, mert figyelmes.

Az iskolában mindenki, - szeretik a gyermekek.
Szelleme, jelleme hódít, az okos tekintetek.
Van egy pár jó barátja, akiket vállon vereget,
A ...

Sün Simi némán sündörög.
Csendben van, nem dübörög.
Lopakodik a világban.
Meghúzódik a bokrokban,

csendes, sötét pincesarkokban,
félreeső nyugodt odúkban
és ha néha támadója jön neki,
hegyes tüskéit kifeszíti!

Megdöfi a cicus, kutyus orrát!
A világ ...