Magamtól adom a mosolyt,
magamnak a könnyeket.
Hányszor felejtettünk már
a tükörbe nézni kedvesem.

Magamnak adom a napot,
hogy beragyogja a napom.
Bezárok minden ablakot,
ha már végleg feladom.

Magamtól adom a jóságot,
vele adom a lelkemet.
Magamnak fájdítom a szívem,
ha egy kifacsart citrom leszek.

Magam vagyok a ...

RESZKETŐ HAZÁM
Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink ...

Porhó tépázza arcom, tél sivataga.
Nyelek, jeges levegő torkom hasítja,
ajkamra fagy a mosoly, jéggé a szavak.
Csak félve járom a megdermedt utakat.

Kihalt utcákon a mézeskalács házak,
hófödte gerincükkel, némán csak állnak.
Kémény sugallja csendben, otthon melegét,
táncát járja füst, gomolyag ...

Virágos kertemben a reggel,
harmatcseppben mosdik,
virágos kertemben a nap is,
szép csendben lenyugszik.

Virágos keretemben a meggyfa,
mosolyogva alszik,
virágos kertemben a szellő,
meggyfa mögé bújik.

Virágos kertemben a rózsám,
felfelé is kúszik
virágos kertemben a béka,
zöld tavában ...

Magányos Angyal

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,
Adott, amit adhatott kevés jót és szépet.
Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,
Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek.

Mint amikor a gyermekek sírnak,
Ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat.
Az emlékek

Olvasták: 880

Élet,