Az ég hideg. A kék hideg.
A hegynek fagyos lángja van.
Suhognak szélvitt levelek:
rajtuk a fény téli arany.

Télarany. Sehol sem vagyok.
Űzött az itt. Űzött az ott.
Völgyi lét hajlong, haldokol.
Bezártak ajtók, ablakok.

Minden jellé lett, - jeltelen
tán ettől is lett lent a táj.
Ódon trónusod, koronád
nem hull le, merev ...

Szajkóhang bukfencet vetett.
A szajkóhangok színesek.
Barnán kék, fekete, fehér.
Bohóckodó toll ághoz ér.

A fenyő havat ringatott:
sok csillagdús pillanatot.
Ó, most-fenyők és múlt-fenyők,
ti zöld szépséggel érkezők!

Surrant a szárny, surrant az ág.
Bohócmadár, bohócvilág,
hangok bukfence, hóidő,
lélegző fénnyel ...

Esik csak esik a hó, fedi a tájat, mint a paplan.
A kicsi tanyák ablaka alóla kivillan.
A távolban haragos kutyák hosszan ugatnak.

Nyugalmas csend ül a tájon.
Néha egy szarkakárogás
tör utat e csendbe kiáltón.

a víz felett
nádlebegés
úszó körök evezőszárnyú madarak és mélyárnyékú fák
a víz felett
csöppnyi bogarak szép tükörhalála
és újra
evezőszárnyú madarak
és árnyék-óriások
a víz felett
mézeskalácsmosolyok
felcsapódnak a tündérhalak
evezőszárnyú madarak élvezik a levegő szerelmét
szitakötő-szemek
a víz felett ...

Különös fény messzi tájról
súgja felém a láthatárról
a dalt...

Szép szólamú ének,
mint az álom lebeg,
s ott áll magában előttetek,
a fény és a láz.
Csak várja, hogy elkapják
fáradt karjaid.

A magányos bogárhad
a szellőkben kering,
azt hiszed köztük vagy,
de zuhansz már megint.

Mint meddő tünemény
szemed ...

Szívünk tele szeretettel!
Fogadjuk Őt nagy örömmel!
Bogár velünk reggelizett.
A sarokban csendben evett.

Egész éjjel ránk vigyázott.
Szinte egy perecet sem nyugodott.
Őrizte a házat, kertet.
Ad és kap Ő szeretetet.

Bogár kutyus, mert róla van szó
nagyon-nagyon szeretni való.
Belopta a szívünkbe ...