Félelmetes csend lakozik
kopár fák hegyén,
döbbenet, mily rideg hang
süvít ágak tövén.
Csak percek alatt jön, és megy
rákapaszkodva,
harmatcseppek fényén,
kialvó élet létén.

Madarak némán,
gúzsba szorulva tépelődnek,
bölcső már nem ad ágyat
szívük melegének.
Bár nem tündököl ...

Sziklás parton
nyári fűben ülve,
az ég a tűzorgonát
játszani küldte,
elázott hajamra.

Csillámokat ejt
a mélykék vízén
a halott gyermekét kereső
foszlott remény.

Egy síkban úszik a láthatár,
hol bánatos sirály a mélybe száll,
emlékét idézni:

hol szerepelnek a fák,
kik nem látnak hibát,
hol suttognak a ...

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...