Élvezem a tavaszi csendet,
a végre eljött jó meleget.
Katica sétál egy zöld levélen,
a táj fürdik a Nap fényében.

Élénk fény táncol a környéken,
a tavasz tombol e vidéken.
A tombolásért nem haragszunk,
mert kikelet, rád már bizony vártunk!

A tél könnyen adta át a helyét Neked.
Nem nehezítette a ...

Vitatkoznak az évszakok,
bár mindegyiknek a haszna sok.
Hogy ti mindenről tudjatok,
ezért minden szót leírok.

Dicsekszik a tél, hogy milyen szép,
hópihék adják a szépségét,
síelés, szánkózás és egyéb
sportok növelik értékét.

A tavasz jöttével virágzik a természet,
az állatok is növelik e szépséget.
A napos, szép tavasz kedves ...

A cím Tiéd, - és a műalkotás is:
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt ...

Az erdőt jártam, szomorú varázsló.
Valahol este várt, és csillagzárszó,
de még alkony volt és piros meséket
ragyogtatott egy láthatatlan lélek.

Igen, alkony volt... és sebzőn, szívemben
tőrt villantott gonoszság-jóság isten,
gyönyörű tőrt, pengéjén égő szépség
ígérgette édenkert-messzeségét.

A fák megálltak készülő ...

Volt egyszer egy pár kis csizma
egy polcnak a sarkában.
Jártak szerte e világban
a világnak sok sarkában.

Voltak északon és délen,
nyugaton, keleten télen.
Csak nyáron álltak a szélén
a polcnak csendben pihenvén.

Meséltek Ők unott-untalan
a többieknek folytonosan,
hogy mi van keletnek ...

Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.

Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.

Fényt dobott rám keresztek lengő ...