Egy fiatal megy a távolban, ahogy
valamikor, tavasszal, én is mentem
a réten át, a fák felé, ahol
barna, s fekete várt türelmes csendben.

Zöld színét még csak álmodja az erdő
a rügyekben. Feszül levéllét vágya,
s kék és fehér az ég kutak vizéből
lenéz a táj kíváncsi bánatára.

Mi is marad ...

Virágzó fák színpompája
tobzódik a tavasz fényében.
A kikelet tarka fénycsokra
tükröződik a Völgyünkben.

Betölti az egész Völgyet.
A környéket is rabul ejti.
Létével feltölt minden lelket.
Aki ezt látja, nem felejti.

Fáklombjai hajlanak egy patak fölé.
Annak vizét féltőn óvják, takargatják.
Tavaszi pompa csillog a csermely ...

Miért ígérget a Felejthetetlen
itt is, ott is, felejtő csend-kehelyben?
S a múltból volt fény mikor visszalobban
legtöbbször miért virág bánatokban?

Miért tekint az őszezüstös barka
selyme tűnődőn távoli tavaszba?
Oly gyors a kék, s felébredt tavasznépek
úgyis elűzik a volt Messzeséget!

Miért a méh, ...

A búcsúzó Nap adja át a tájat az éjnek.
Az utcai lámpák már mindenfelé égnek.
A házak, a kertek magukra sötét éjpaplant húznak.
Átadják magukat a közelgő nyugodt éjszakának.

Mindenfelé szétárad ez a nyugalom.
Csak egy-egy villamos változtat e nyugalmon.
De amint elmegy, ismét mindenütt csend lesz.
Csak a ...

Burka lehullt,
s diószem itt,
issza őszi
csend cseppjeit,

s levélpárnán,
mely sárga-zöld,
szelíd barnán
rád szól, köszönt:

- Fent voltam én,
most lent vagyok.
Fent a csillag
most is ragyog,

mert magasban,
ott égi ág,
s nem leng, - az már
másik világ!

Érlelt a nyár,
az ...

Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...