Az égen fehér bárány, -
szél vitte áldozat:
a zöld feletti kékben
lehet, hogy önmagad?

Tavon tükörtánc indul,
s parttól partig világ
vidámít látszat felszínt, -
s ki az, ki mélybe lát?

Csendre hangcseppet hullat
madárszemű jelen, -
de párolgó varázslat
nevet könnyeiden.

A költő kicsit isten?
Megáld új ...

CSÚNYA LEÁNY MEGÖNTÖZÉSÉRE

Eljöttem én hozzád,
és mondalak szépnek,
mivel így a vágyam
pálinkádból kérhet.
Relatív szépségből
talán szebb lehetsz még,
ha nyakadba öntöm
e hideg vizecskét!

SZÉP LEÁNY MEGÖNTÖZÉSÉRE

Hozzád jöttem, Szépség!
Azt mondja a Röfi:
- Te oly csöcsös lány vagy,
hogy az már bíz’ ...

Összedőlt ez a húsvét, miként annyi
elődje. Tárul völgyi ablak talmi
csillogással, de komor kapuszárnyak
alól az árnyék üzen gond-világnak.

Lehet: sokaknak egyszerűbb a lelke, -
felakasztják legendás hit-keresztre,
mint a ruhát fogasra, s mit sem várnak,
ha kétkedést villant fel a vasárnap.

Azt gondolod: jó az együgyű lélek,
mely nem ...

Volt Hajnalsor piros szívvággyal játszott,
s közelebb vitt tisztább táj Csillagához?
Közelebb vitt, - sokan azok is tudják,
kiknek száján nékik hasznos hazugság.

A gondolkodó, persze, mindig tudja:
a Jónak is Rosszal kevert az útja.
Vakhit-szolga is más, és más az Eszme, -
bár az utóbbit feszítik keresztre.

Vakhit-szolga jót akarón is ...

A régi írást gyakran öntelt vakok
böngészgetik, de kérdés az: mit hagyott
itt annyi év? Hány téválom-keresztet?
Latrok kereszt nélkül a mennybe mentek
és mennek, ki tudná megszámolni hány!
S hány délibábos, csak ígért Kánaán
oszlott már szét párás, megcsalt szemekben?
A Tolvaj szól, gyakran igaznál szebben,
a tényekre még csak szeme se ...

Sokan vágynak szépség-hit ékszerekre,
melyeken Remény címere ragyog.
Ám jeleket küld lenézőn az égbolt:
az istenek sem halhatatlanok.

Feltámadás? A Húsvét csendje mélyén
érzem: mindig csalódik, aki vár -
Jóra. Istene börtön-sziklasírban
halott rabszolga, - bármily Nagy Király!

Feltámadás? Könnycseppek hullnak ...