Barabás Patrícia- Elborzongva

Egymagában,
Egyszobában,
Ül csendesen magában
Egy magányos kislány.

Fény szökik be az ablakon,
S bevilágítja a szobát,
Hol a kislány az aztalnál
Egymagába sírdogál.

Sír és rí,
A könnye végtelen.
Szegény kislány!
Mily hitvány a világ!

Suhanna a szelek ...

1.
Gyönyörűm
úgy akarlak téged
hogy szó sincs rá
csak szemeim jelbeszéde
árul
erről a máglyás
lobogásról

2.

Mindennap
elhagylak
s reggel
mindennap magammal
viszlek
szívdobogásként
egy érintésként
a tenyeremben
mert bennem
élsz már

3.

Te talán csak
játszol több vagy
bennem
mint ...

Nem tudsz eltagadni
árnyékként követlek
megvert megáldott képzeletemmel
mely őrzi a csodákat
lábad ívét
csípőd hajlatát
a vállad
s hiába tagadsz meg, s hiába szorítod
vékony vonallá
a szádat
bőrödön átütnek
rám a vágyak
s várva téged visszavárlak
és
éjszakáimon visszatérsz te kínommá
vágyammá ...

Kérhetsz bármit tőlem..
Csak azt ne, ne lássak.
Kopár sivatag lenne létem,
ha többé nem csodállak..

Kiszáradt tavamat,
forrásvized kelti létre.
S peremén kavicson,
virág nyílik szépre..

Mint tűző napfény,
vakítva szemem..
Így hulljon inkább könnyem,
mint borult völgyemen.

Nem baj, ha nem hallak
s nem hallanék ...

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt ...

Levetkezett gondolataimat,
csábítja gyötrelmes kérdőjel.
Felijedvén.
Nyugalmas, üres kozmoszában..
Riadt testemen megfeszülten,
ébredvén a sivár valóságban.

Félelemtől görcsös ujjaim
nyúllanak érted oda,
ahol az árnyad fehéren éled.
Majd merülök lassan mint fájdalmaim..
Fuldoklón,ahol a kétség felébred.

Koldusnak ...