Nem a járvány, - térdem különített el,
bal térdemet megunt porc tette ezt
múlt év őszén, s már nem engedték többé,
bebarangolnom a Természetet.

Rendbe jöttem lassan, biztosan járok,
de már nem olyan délceg az a láb,
s Feleségem kinti Őszbe nem enged, -
a szabadságomnak így vége hát…

Ablakunk alatt varjak el-elszállnak,
csőrük ...

Mi történt, akkor még nem értettem!
Miért most, és miért pont velem,
miért vagyok csüggedt és erőtlen,
aki egykor voltam, hová tűnt hirtelen?

Testem magatehetetlen zajában
feküdtem némán a szürke félhomályban,
kerestem valamit a fehér szobában,
egy halvány kis reményt a súlyos csatában!

Láttam mindent, éreztem a zajló ...

Ha csak annyi hitem volna,
mint egynehány garas most kezemben,
Úgy esnék áldozatul..
S Maradnék könnyen hitetlen.

Ha csak akkora reményem volna,
mint lepkének gyönge pikkelye,
Azt is porként elszórva..
Repülve messze még messzebbre vele.

2016.05.11.

Kevés dolog súlyt annyira le engem,
mint amikor tétlenül kell szenvednem!
Ravasz, gonosz kór támadta meg a testem
és amikor már azt hittem, hogy én győztem,

akkor alattomban újra támadott
és okozott sok nehéz éjt és napot!
Íme, most itt fekszem és reménykedem,
hogy én győzök a támadó betegségen!

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...

Ágyam fölött
búcsúzva
keringett
békém
hitem,
nem éreztem
szeretetet
csak egy
maréknyi
gyűlöletet.
Reményvesztetten
vártam a
holnapot,
de
estére ott gomolygott
a kegyetlen
fájdalom.