Ülök a vártán, a végeken,
Míg lelkem meditál régebben
Történteken és várja jövőt…
Szeretném az épp’ hozzám illőt!

Gondolataim bíborfényen utaznak,
Szeretném, hogy jók és szépek maradjanak.

Vecsés, ...

A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék,
A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék.

Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a ...

Tengerparti homokban,
Nyomok a homokban.
Homok a tengerparton,
Nyomok a tengerparton.
Ne ragozzuk ezt a kérdést,
Tegyünk fel egy újabb kérdést:
Homok-e a nyomunkban
Vagy
Nyomunk-e a homokban?

Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József

A vadrózsa a népdalok virága.
A népköltészet? Petőfi imádta!
Elképzelt néphez volt ez Nála hűség?
S nem látta fényed, s árnyad, Egyszerűség?

Csak később látta a kétféle népet,
és árnyait uszított csőcseléknek?
Csak később, persze, mikor tapasztalta, -
s eszméiben így jutott magasabbra.

A vadrózsa kis fehér ...

Egy vers kellene, Vers, amely még nincsen.
Olyan: szíve engedi - rátekintsen
megtévedt. Vers, mely úgy szól a világhoz:
emberi állatszív is neki áldoz.

Volt ilyen Vers? Költészet hozzá gyenge,
bármilyen szép is csillagok szerelme.
Isten, ha van is, legenda, s hazugság, -
mohó papok, - bár mást papolnak, - tudják.

A Költőt, - bármi Szépség ...

Turulok szállnak múltból, végtelenből.
Éles szemek, karmok, csőrben remény,
hogy karmok közé kerül az a zsákmány, -
és csőre töltött a fasiszta lény.
Egy dörrenés, s elvágódott a költő
kit becsapott Jehova, s Krisztus is,
s a költő, persze, önmagát is becsapta,
mikor hitte: hazája nem hamis.
Nem jó, ha ilyen hiszékeny a költő,
akár nagy ...