Fájdalom jár szívem táján,
gyászkönny terem életfáján.
Letörölni sosem tudom,
az emléked nagy hatalom.

Nagy hatalom minden perce,
ha jó,ha rossz,testem lelke.
Megőrzöm én mindörökre,
életemben,sírgödörben.

Valami van szemeid fényében,
valami dús izgató,
bőrömbe ivódva ér szívemig,
ő,az éji virrasztó.

Mint orvul ejtett vad,most fetrengek,
szerelem tűrje szorít,
testem fulladozva remeg Érted,
vágyak szárnyával borít.

Gyere Édesem!Ne hagyj egyedül
sötét éjszakákon át,
nekem is csillogjon kicsit az ég,
nekem is csaljon ...

Gyötrődik Földünk,
testében fájdalom,
csontjába merül
millió ártalom.

Állati éhünk
marja a velőt,
haló tájat teremt,
illattalan mezőt.

Barbárság cinkosa,
mondd csak,mit teszel!?
Bölcsődnek gyilkosa,
mondd csak,mért leszel!?

Szürkeséget mért szülsz,
csüggedő virágot,
mért vajúdsz ...

Sötét felhők takarják
létemnek világát,
erős szelek szaggatják
sok kinyílt virágát.

Kegyetlenül elhordják
minden egyes szirmát,
élvezkedve habzsolják
életemnek díját.

Mi lesz így velem
édes Istenem?
Kérlek fogd a kezem,
ne legyek hittelen!

Segíts cipelni
kínoknak kínját,
ne hagyd hogy ...

Felhőket hord a tavaszi szél,
hitünknek hangja halkan zenél.
Csendben hirdeti jöttét Húsvétnak,
hulló bilincsét Jézus Krisztusnak.

Életre kelt szeretet hírnöke,
költözz örökre gyarló szívünkbe!
Hintsd bele újra lelkednek magját,
változtasd jóvá gonosznak sarját!

Fényárban táncolj tavaszi szél,
hitünknek hangja vígan ...

Napfény arany zápora
fénylőn nevet a tájra,
Földnek ajka gyönyörtől
nyílik e csókos nászra.

Felhevülő ölében
fogan az új születés,
csordultig töltve kéjjel
az elbűvölt ébredést.

Lázban égő természet,
nyiss ujjongó létet,
szülj békét,szeretetet,
vetélj el minden vétket!