Gyötrődik Földünk,
testében fájdalom,
csontjába merül
millió ártalom.

Állati éhünk
marja a velőt,
haló tájat teremt,
illattalan mezőt.

Barbárság cinkosa,
mondd csak,mit teszel!?
Bölcsődnek gyilkosa,
mondd csak,mért leszel!?

Szürkeséget mért szülsz,
csüggedő virágot,
mért vajúdsz magadnak
megkövült világot?

Megfásult szíved
add a Tavasznak,
zsendülő méhében
életre fakadhat!