Libbent a szoknyád, ó, Barbara,
Pont nem arra néztem, én marha.
Életpillanat volt,
Mi nem halmozódott.
Férfiembernek, úgy fáj ez ma.

Csak jöttél velem szemben Böske,
Csinosságod… látókörömbe.
Élmény volna veled,
Sütizni, ha eszed,
De, Te buszhoz mentél eleve.

Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam,
Presszóban társra… nagyon ...

Ittam a hegyeink parázsló borát
Csókoltam néma éji angyalt
Ütöttem pohárral a dal ritmusát
Míg csak rám nem talált a hajnal

Ó a tánc elült a dalnak vége már
Haza ballagunk én s a hajnal
Lehajtom fejem szívem félrevert harang
Összefogódzunk én s hajnal

Jártam az erdőt a hegyeken túl
Egymagamban a fölkelő nappal
Dúdoltam magányom ...

Az égen gyönyörű felhők úsznak,
bárányfelhők és más formájúak.
Hétágra süt az egyre erősödő Nap.
Az emberek a vízben vigán lubickolnak.
Az idő telik. Egyszer csak eljön az este.
Ki-ki a párjához húzódik csókjait keresve.
Akinek úgy adódott, hogy nincsen párja?
Az is törekszik a vágyott társaságra.

Érdeklődtem a könyvkiadóban:
- Szerkesztő úr, jól hallottam, valóban
használható a kézirat, amit
beadtam? - Hogyne, nincs vita, Pali,
a másik oldalára… - itt nevetni
kezd - bőségesen tudok jegyzetelni…

Már nincs vita, végzetesen eldőlt,
mért’ szerettem meg a főszerkesztőm.
- Nejem nagytakarít otthon Főnök
és azt szeretné, ha csütörtökön

én is segítenék ebben. – Nem megy,
itt is van sok melója, nem mehet
el ezen a héten szabadságra…
- Tudtam, hogy számíthatok magára!

Szerelem teli vággyal, vad szemekkel,
meglehet teátrális mozdulattal
nyújtom kedvesem kezébe a gyógyszert
villanyoltás előtt, mit indulattal

fogad. – Apa, miféle orvosságot
akarsz lenyeletni velem? – Hoppá, hát
amit fejfájás ellen szedsz. – Sajnálom,
de nem is fáj a fejem. – Óh, lá, lá,

akkor ma végre egymásnak eshetünk,
s ...