Kevés dolog súlyt annyira le engem,
mint amikor tétlenül kell szenvednem!
Ravasz, gonosz kór támadta meg a testem
és amikor már azt hittem, hogy én győztem,
akkor alattomban újra támadott
és okozott sok nehéz éjt és napot!
Íme, most itt fekszem és reménykedem,
hogy én győzök a támadó betegségen!
mint amikor tétlenül kell szenvednem!
Ravasz, gonosz kór támadta meg a testem
és amikor már azt hittem, hogy én győztem,
akkor alattomban újra támadott
és okozott sok nehéz éjt és napot!
Íme, most itt fekszem és reménykedem,
hogy én győzök a támadó betegségen!
Olvasták: 754
Az Ön versének a helye...
Lopakodik már a cica,
alamuszi a kis buta.
Ide-oda sunyin lépked,
ebből-abból csak-csak csípked.
Történhet ám bárhol, bármi,
nem mer a mérlegre állni!
Pedig a csipegetésnek ár a van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!
Mégsem bánatos a sunyi,
oson tovább torkoskodni!
.
alamuszi a kis buta.
Ide-oda sunyin lépked,
ebből-abból csak-csak csípked.
Történhet ám bárhol, bármi,
nem mer a mérlegre állni!
Pedig a csipegetésnek ár a van,
cicuskának egyre nagyobb súlya van!
Mégsem bánatos a sunyi,
oson tovább torkoskodni!
.
Olvasták: 709
A nyári kertben
a nagy melegben
a szél se rebben.
Pompázhatna a virág még szebben,
de csak kókad a nagy hőségben.
Vihar érződik a forró légben.
Szürkülő felhők gyűlnek az égen.
Ha netán eső jön e szélsőségben
vízzel áraszt mindent egyvégtében.
A vízár az nem hiányzik senkinek.
A szürkülő felhők gyűlnek.
a nagy melegben
a szél se rebben.
Pompázhatna a virág még szebben,
de csak kókad a nagy hőségben.
Vihar érződik a forró légben.
Szürkülő felhők gyűlnek az égen.
Ha netán eső jön e szélsőségben
vízzel áraszt mindent egyvégtében.
A vízár az nem hiányzik senkinek.
A szürkülő felhők gyűlnek.
Olvasták: 306
Virágerdő.
Virágos erdő.
Egy ember jön,
öregedő.
Megy az idő,
jön a felhő.
Múló idő,
a jelenből
múlttá tevő.
Szépségerdő,
széppé levő.
Örökélő
csodaerdő!
Virágos erdő.
Egy ember jön,
öregedő.
Megy az idő,
jön a felhő.
Múló idő,
a jelenből
múlttá tevő.
Szépségerdő,
széppé levő.
Örökélő
csodaerdő!
Olvasták: 322
Szürke füst száll az égbe,
a felhős ég szürkéjébe.
Az ágak reccsennek, roppannak,
majd izzó hamuvá hamvadnak.
A szürke füst csak száll, száll,
szinte soha meg nem áll.
Majd egyszer csak eloszlik,
csípős bűzzé változik.
a felhős ég szürkéjébe.
Az ágak reccsennek, roppannak,
majd izzó hamuvá hamvadnak.
A szürke füst csak száll, száll,
szinte soha meg nem áll.
Majd egyszer csak eloszlik,
csípős bűzzé változik.
Olvasták: 329
Kiemelik a tóból a stéget,
de csak az idei nyár ért véget!
A jövő nyár is ígér annyi szépet,
mint adott a mostani, mely eltelt!
de csak az idei nyár ért véget!
A jövő nyár is ígér annyi szépet,
mint adott a mostani, mely eltelt!
Olvasták: 613
