Bágyadt fény a fákon átoson
s téli ősz telepszik szét a városon.

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

A meggondolatlan, buta kis maci, a torkos, csacska,
a finom, édes cukrot sűrűn ropogtatja.
Reggeltől estig csakis az édességet fogyasztja.
Olyan, mint gyümölcs, a főzelék kedvét nem vonzza.
Este a mosdásnál csakis az Ő fogfekéje tiszta.
Fogát egyre sűrűbben lepedék bomlasztja.
Mindig mondja neki aggódva anyja, apja:
-Édes bocsom! Nem lesz ez jó, Te ...

Lágy erezettel terül a piros fény az égen szét
gyújtva a szürkülő égen a nyugvó Nap fénytüzét.
A felhők az égen lassan-lassan az éjbe úsznak,
lassacskán az égen már nyoma sincs a nemrég volt napnak.

A felhők változatossága gyönyörködtet.
Pazar tárlatot köszönhetek a felhőknek.
Szép lassan ráül a nappalba fáradt tájra
az éj pihenést ...

A szíve szépségét a kertre vetííti,
jelenben egy szebb jövő reményét kelti.
Keze varázskéz, melyben van a jövő,
a szépséget, gyümölcsöket termelő.

Varázslat, amit végez, nem hamis mária.
A terményekben van tiszta léte, tudása.
S hogy ezt önzetlen adja? Ezt teszi szív e,
őszinte ember- és természetszeretete.

Ő ezt tiszta szívből ...

Földünknek drága kincse,
Szoboszlónak gyógyvize,
jó egészségem hozója,
sok testi bajom gyógyítója
tudd meg, mi a szívem óhaja.
Az istenadta vizeddel
a reumámat űzd el.
A betegeket gyógyítsd,
a búsakat vigasztald,
a betegséget elmulaszd,
az egészséget marasztald.
Ehhez erőd addig legyen,
míg ember él e földfelszínen!