Mókus szalad fától fáig,
majd egy fára fürgén mászik.
Balatonparton senki sincsen.
Gyönyörködöm e meghitt csendben.

Felém néz, aztán eltűnik.
Felmászik talán a csúcsig?
Nem tudom, de ez éppenséggel nem fontos.
Gyenge eső áztatja a sáros partot.

Talán egy fáról néz le erre az ázott partra,
a hullámokkal barázdált tükrű ...

A túlsó part szürkülve
bújik bele az estbe.
Majd az estnek köpönyege
terül rá e szép vidékre.

A Nap eltűnik nyugaton
és jön az esti nyugalom.
Megpihen a szép Balaton,
nyugalom, csend van a partokon.

Nem mozdul semmi. Szél nincsen.
A parti nádas szép zöldje
színesítve a tó vizét
díszíti ezt a szép estét.

A bősz szél a parti fákat hajlítgatja.
Erejét így folyamatosan próbálgatja.
Ám a Balaton ezt nem szívesen tűri.
Ezért a partot hullámaival gyötri.

Miért a parttal teszi? Miért nem a széllel?
Ezt én nem tudom. A Balatontól kérdezzétek.
Amire a választ esetleg Nektek megadja,
addigra e viharnak talán nem lesz semmi nyoma.

Hűvös éji álmából ébred az őszi tó,
majd páratakaróját lassan széttolja.
Itt-ott ring felszínén egy-egy vitorláshajó.
A hajnal csendjét csak egy-egy madárdal oldja.

A Nap Fonyód felől óvakodva felkel.
A parti nádas tömbjén fénye végig siklik
és a nyugodt Balaton tükrén terül széjjel.
A reggel ilyen szelídséggel érkezik el.

Vidám napsugár táncol a vidéken,
vidám táncát járja a környéken.
Szaporán ropja jobbra, ropja balra,
táncol növényekre és házfalakra,

érő gyümölcsökre és szőlőkre,
az egész amúgy is szép vidékre.
Melegét is adja e tájékra
fontosságát így is kimutatva.

Reggel vihar volt, de a Nap győzött.
Utat tört a komor felhők ...

Orlay bácsinak fűszerboltja
ennek a versemnek a tárgya.
Sokszor mentem át ebbe a boltba.
Tettem ezt szüleim kívánságára.

Bár később ez az üzlet a Közérté lett,
az áruk melletti jó szó így is meglett.
Mindezek mára csakis emlékekké
lettek, s maradtak a mi lelkünkben.

Ma söröző van a fűszerbolt helyett.
Épülete idéz ...