Honnan hová vezethetnek?
Honnan jövet merre mennek?
Nem tudni. Hóban erednek
és a fehér hóba vesznek.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 11.

A leeső hó fehér vattatömege
világít bele az éjszaka sötétjébe,
majd mint habkönnyű, puha, lágy tejszínhab
lesz pehelypaplan takarója a világnak.

Halász István
Pestszentlőrinc, 2003. január 07.

Ablakomból gyönyörködve
cukortáj ötlik a szemembe.
Az ágak, fák komor feketéje
hóval fehérítetten néz az égbe.

Körös-körül mindenütt, amerre a szem ellát
porhó takar házat, bokrot, füvet, fát.
Körös-körül amerre a szem ellát
a tél csendben vette vissza elvesztett uralmát.

Halász István
Pestszentlőrin c, 2003. január 05.

Brumimaci szívesen bunyózna.
Bokszkesztyűt örömmel húzna.
Épp arra ment a könnyű róka
és ,,beleszaladt" egy próbapofonba.

Nagyot repült a szegény róka
nyekkenve a földre pottyanva.
Beosont a hátát fájlalva
a mackóékhoz a barlangba.

A búját sírva a róka elmondta.
A papa a fiát kérdőre vonta:
- Mit csinált Neked a rókakoma?
- ...

A jó könyv biztos mérték,
nagy irodalmi érték!
A rosszat, a talmit el kell vetni!
Mérgének nem szabad hatni!
Nehéz belőle kigyógyulni,
csak a bölcset kell elfogadni,
mert nívósan kell szórakozni,
élni, lenni, mindég tanulni.
A jót kell magunkba fogadni!
A szépet kell szívünkbe zárni,
lélekben jóvá, széppé válni!

Halász ...

Dundi maci volt a Macór.
Enni szeretett bármikor.
Főleg hogyha mézre vágyott
bejárva érte e világot!

Mézre mindig fájt a foga,
bár azokat ritkán mosta
és még rágni sem szeretett,
csak enni a sok finom mézet!

Azt akárki láthatta,
hogy milyen sok foga sárga!
Hisz azokat fogpaszta
csak nagyon ritkán ,,láthatta"!

Egyszer önfeledt ...