Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros…

Csendnek a hangja
Szelek szárnyán utazik.
Sűrű villámlás.
Szívem sötétje csillám,
Szereteted hűs villám.
*
Erdő, némaság
Temploma, sok fa csendje.
Szél nyerít ágon!
Istenek látnak így is,
Behunyt szemük szép Iris.
*
Színes levelek.
Még a fény is megcsúszik ...

Versben és apevákban írta meg a szerzőpáros…

Nap
Enyhe,
Őszi szél
Sárgít, aszal.
Beérik minden.
**
Ősz
Szinez,
Rőtre fest.
Nappal hűvös,
De szél még szikkaszt.
**
Fánkon, nagy és sárga fürtökben fonnyadnak a berkenyék
Erdők zöldje színesül, lassan eltűnik a messzeség.
De már tudom, tél lassan ideér, lesz minden ...

Megpróbáltatásokat rótt rám az ég
Folyamatos, szigorú vezeklést még…

Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet,
Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet.
Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett.

Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron,
Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón.
De észbe ...

A poéta estéje…

Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket.

Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam,
Benne vérvörös a tinta, mivel betűket ...

Versben és európai stílusú haikuban

Vénségemre, felismerést tettem,
És már talán, kicsit bölcs is lettem.
Emberek, sem nem szépek, se nem jók,
De, ha kell bárkivel jó-pofizok.

Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg,
Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg...
Már csak lassan zakatoló az életvonatom,
Az utazó homokóra... pereg ...

Csak:

Napfényt várok, de jégeső hullik…
A remény még él… lassan elmúlik.
Ernyőm van, de szél kifordította…
Sors eddig csak rossz arcát mutatta…

Ha már:

Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz,
És már nem eszik kígyót a mongúz,
Ha már a szív igazából nem húz,
Ez akkor már csak hétköznapi „blúz”…

Vecsés, ...