Apám volt, kit gyermekkoromban a legjobban szeretettem,
Néztem is mindig, hogy mit, hogy csinál, most is pont így követem.
Nekem ő volt az Istenem, ha egyszer ennyire szerettem…
*

(Septolet)
De a sors, genyó
Nincs apropó!

Anyám kidobta,
Ez… sorsa.
Én maradtam
Meghasonlottam,
Haldokoltam…
*

Apa nélkül eltört az ...

Az öreg… álmodozik

Felolvashatnál, ó, Etuska!
Bízok, vagy ily’ ügyes leányka.
Egri csillagokat,
Meg új novellákat…
Megtennéd? Szívem táncot járna.

Szívesen olvasnék fel Úrnak,
Öregnek, vagy valaki újnak.
Görögök eposzát,
A face pletykaposztját...
Amíg a csillagok lehullnak.
*

Közben mehetnél főzni ...

De, hogyan tovább…?

(9 soros)
Megszülettünk, ez lét!
Hallgatjuk, szív zörejét,
Meg a test napi neszét.
Megszülettünk, már lét…
Van, kinek ősz lengi… létét,
Berozsdásítja… elméjét.
Megszülettünk, volt lét!
Mindnek kaszás suhintja létét,
Nyitja, túlvilági életét.
***

Életre keltem már.
De a boldogság nem ...

Az estefelé színe, fél haiku láncban

Bíborszínű a
Fakorona árnyékkal.
Minden árnyék is.
*

Bíborszínű a
Hegyoldali szerpentin.
Nap, még világít.
*

Bíborszínű a
Haza-araszoló nyáj.
Tudják hol laknak.
*

Bíborszínű a
Bárányfelhő úszó-nyáj.
Nyugvás éjszaka.
*

Bíborszínű a
A szép kék-ibolya ...

Estére orom
Bíborból vált ezüstbe..
Lassan sötét lesz.
*

Látni, sziluett
Ormot, ég… élőtérben.
Ezüstöződés.
*

Csend, szinte fényes…
Hold megkezdi körútját.
Ezüstöt ken szét.
*

Erdő és mező,
Sötét-ezüst színjátszó…
Fekete égbolt.
*

Kis bárányfelhők,
Megszüntetik ezüstöt.
Úr; ...

Nehéz nap után, lassan, de biztosan leszáll az éj,
Aki álmos, annál bizony csukódik mind a szemhéj.

Gyere csak, most megmutatom, mit tegyél, hogyan lépd át,
Saját árnyékodat és magadat, igazán add át.
Fogj egy lúdtollat és azt frissen hegyezd,
Papírra firkálsz, gondolatod keleszd.

Hangok tompa zöreje a tollhegysercegés,
Ami van olyan szép, mint ...