Amikor bele néztem a szemedbe,
a felismerés tört rám remegve.
Meg találtam mit kerestem,
te vagy az én keresztem.

Amikor bele néztem a szemedbe,
lelkem szárnyalt a képzeletbe.
Repült,suhant ismeretlen tájakon,
vízen át,mezőkön,zöldellő ágakon.

Amikor bele néztem a szemedbe,
egy elképzelt fotót csatoltam keretbe.
Képet egy ifjú vidám ...

Mondd...

Mint magányos,
lefelé hajló fűzfa ága.
Kinek hajtásai oly élénkek.
Leveleid zöldben fénylő bontása,
szememben,
legszebben simuló térképed.

Miért sírnak cseppenként
a harmat által ölelt tavon,
mely közt a boldogság környékez?
Hallod e füttyös tollak énekét?
Kik fuvoláznak, s Te néked?

Vagy száz virág, mi neked ...

Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap - rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek mellette én büszkén.
Gyógyítgat, imád a tisztesség,
nem ...

Kerítést építenek, azt se tudják minek.
Világtól elzárva, hűs magányban élnek.
Van sok dolog, valami életrevaló.
Nekem csak Egy, de van százmillió.

Százmillió homokszem, tenger vize söpri,
Százmillió vízcsepp, életeket tölt ki.
Százmillió levél susog el mindenhol,
Mégsem ez az, ami szívemnek dalol.

Százmillió csillag, ott várnak az ...

Szívem mindig epekedve vár téged!
Lelkem mindig siránkozik utánad!
Testem mindig vágyakozik irántad!
Mi ez ? Kérdezem én!
Én aki mindig várta hogy szeressék.
Én aki elveszett e világban.
Szerelem a javából?
Szerelem! Hisz e jelek, mit érzek irántad lángoló tűzként csapnak le a szívem mélyére.
S ezt senki nem veheti el tőlem!

Oly távol vagy most tőlem
s oly elérhetetlen mint életem
messzi csillagai csak a képzelet
vetít ki falaim négyszögére
hol szabályosan s józanul fut
a festékcsík a mennyezet alatt
s hiányod keserű ízeit nem oldja fel
az alkohol íze, sem a vágy forró
márványharangja , konduló
óraütése az éjben ! Íme virrasztalak
mindig megújulva s ...