Szívem mindig epekedve vár téged!
Lelkem mindig siránkozik utánad!
Testem mindig vágyakozik irántad!
Mi ez ? Kérdezem én!
Én aki mindig várta hogy szeressék.
Én aki elveszett e világban.
Szerelem a javából?
Szerelem! Hisz e jelek, mit érzek irántad lángoló tűzként csapnak le a szívem mélyére.
S ezt senki nem veheti el tőlem!

Oly távol vagy most tőlem
s oly elérhetetlen mint életem
messzi csillagai csak a képzelet
vetít ki falaim négyszögére
hol szabályosan s józanul fut
a festékcsík a mennyezet alatt
s hiányod keserű ízeit nem oldja fel
az alkohol íze, sem a vágy forró
márványharangja , konduló
óraütése az éjben ! Íme virrasztalak
mindig megújulva s ...

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt ...

Könnyűnek találtattál
hiába vagy vonzó asszony
én már többé nem akarlak
már nincs vágyam ölelni
téged
nem önt el a láz
ha látlak
s nem támad fel bennem
a szeretkezés
vad rőzselángja

Nem vágyakozom utánad
már nem
szeretnélek
nem akarlak
többé karjaimba zárni ...

Már késő
Irgalmad nem kell
eleven tűz vagy
bennem ami éget
mint a fizetetlen adósság
mint a szégyen

Azért még mindig
Borral, kenyérrel várlak
Megáldalak,
nem gyalázlak
Nem is könyörgöm érted
nem hittél nekem
nem lettem vétek

Az volt a szép
ami elmaradt
pedig megtörténhetett
volna ,
Borral, kenyérrel ...

Szívemmel szerettem
szívemmel reméltem
szívemmel rettegtem
szívemmel könnyeztem.
Annyiszor bántották
meglopták, alázták
gúnyolták, kacagták
megcsalták, eldobták.
Hallván keserű imámat
lassan beszőtte a bánat
nem szerethet és nem fájhat
szőttem köré selyemszálat.
Ma már csak szív nélkül élek
kacagok és nem remélek
nem ...