Hóhullás szakad ránk langyos télben,
Istállónk romos,
Nem tapodja már barom a hídlást,
Rongyosok kéredzkednek
Az üres jászol elé. A Te néped Uram!
Üres markukat fagy rántja ökölbe,
Szemükben szégyen a létük,
S szívesen letennék már lábad elé.
Feszítsd meg őket Uram! Mert
Kárhozatba esnek, ha mindet
A fagy viszi el!

A bevonulás

Már az örökkévalóság felé,
De ma még az itt rekedtekért,
Poros sarud elé szórt, haldokló
Sziromszőnyegen lépkedsz.
Kívül mámoros sereg,
Belül keserű öröm ölel.
Mérhettél volna egyedül is,
Teremtő végtelennel,
De porhoz jöttél a porba,
Felemelni kegyelmesen,
Hátha nyer ünnepet
A bűn felett!
S szomorít mégis ...

Testünk szegekkel átütve függünk a keresztfán,
sorsunk göcsörtös, kemény gyilokfáján.
Jézusom, megmondod-e vajon milyen sors vár ránk?
Számíthatunk-e arra, hogy szebb napok ragyognak ránk?

A táj fagytól dermedten áll.
Valahonnan egy csengő hangja száll.
Angyalok serege száll a tájon át,
viszik szerető szívek sok ajándékát.

A házak ablakaiban vidám fények csillannak.
Hangulata van ennek a meghitt, csodaszép napnak.
Örül, aki ad, mert adhat és aki kap, mert kaphat

Ennek az ünnepnek az igazi lényege:
egymás őszinte, ...

Most a széles úton megyek,
kerülöm az ösvényeket,
mérges pókok, nagy csalánok,
tüskés ág és kullancs vár ott.
De a széles út az rendes,
tiszta léptünk rajta csendes,
azért készült, hogy haladjunk,
s ne az ösvényen ragadjunk.
Megdolgoztunk, megcsináltuk,
az utat, hogy rajta járjunk,
megfizettük az útadót,
hát nem ...

Az Úr tudja az igazat
a hamistól válogatni,
aki ismer múltat, jelent,
jövőnkhöz fog álmot adni.

Igaz bírád nem lehet más,
csak az Úr, a te Istened
s a mi bíránk a Mi urunk,
a Jóisten, enyém, s tied!

Elválasztja a gabonát
a pelyvától, mint a cséplő,
begyűjteni hombárába
a jó búzát sosem késő! ...