Szemét adta e világnak,
testét a nyavajájának,
lelkét a megaláztatásnak,
sorsát a búbánatának.

A kalapjába forintok hullnak
napjai vontatott lassan múlnak.
Vak szemeivel fordul a Napnak.
Hoz-e valami jobbat a holnap?

Ami nekünk fényes ünnep,
az lehet másnak sajgó bánat.
Az egyiknek tündökölhet,
az, mi másnak rossz múlttá válhat.

Ám amikor mi vígan ünnepelünk,
akkor se felejtsük el e szavakat.
Mindég csak olyan hévvel ünnepeljünk,
hogy másnak ne okozzunk rossz órákat!

Szép szíve hatására szirmok pattannak.
Kezei nyomán szirmok fakadnak.
Léte okán szép a jelen, szebb a holnap.
Örülni tud Ő minden szép virágnak.

Amerre jár, mindenhol kivirul az élet
virágos utat nyitva a tavaszi fénynek.
Téli álmukból a növények felébrednek
szépségüket adva a tavaszi életnek.

A kertész szívével is alkot.
Az ...

Ismerősöm mindig igazán kedves volt

mindenkivel, de egy összejövetelen

durván beszólt egy ismeretlennek. Borzasztó

és lelombozó jelenséggel álltam szemben,



mert ezt a férfit többé már nem vélhettem

kedves embernek. Még ott elgondolkodtam.

Van, akit alaposabban meg kell ismernem

...

Az Isten a virágot
csuda jókedvében
teremtette, a világot
lenyűgözte e legédesebb

teremtményével, melybe
a legfőbb isteni
lényünk, ki tudja, hogy miért,
elfelejtett lelket lehelni...

(Ajánlom soraimat H. W. B. -nek!)

Fáradt keze könyvet dédelget.
Szemei isszák a betűrengeteget!
Szomjazza a tudást, a vágyja a szót
a bölcset, a jót, a vigasztalót.

Asztala mellé támasztva a botja.
Bicegő járásban azt támasztja.
Szemüvege némán kerül a tokba.
Fáradt keze a tokot bekkatintja.

Lassan feláll. Pihen, sétálgat egy kicsit.
A könyve témáján még ...