Vöröslik az égnek alja.
Szél lesz, ahogy a mondás tartja.
A környezetünk még csendes
.Minden száraz. Régen esett.

E hajnali nyugalomba
ugat bele egy-két kutya.
Kávém iszom teraszukon.
Csendben, mélán álmodozom.

Kutyusaink fenyőink alatt alszanak,
mégis onnan is éberen ránk vigyáznak.
A Napnak fényei lassacskán szétterülnek
jeléül ...

Elérhetetlenül
messze vagy
kitárt
szívemmel
vártalak
kitárt
ölemmel
kitárt ölelő
karjaimmal
ziháló
vad kamasz-
vágyakkal
áldottalak
magamban
térdre hullva
a csodáid előtt
tested gyönyörű
boltívei előtt
hol
találkozik az
ébenfa s a márvány
ahol
zuhog az igézet
jaj!szeretném én is !
szeretném ...

Egy fodor se’ lebben
A csöndes tavon;
Csönd van a szívemben,
Nincs dal ajkamon.

Csillagok felettem,
Lenn is csillagok…
Én mindent feledtem,
Azt is, ki vagyok.

Feledem, mit tűrtem,
Hány vihar űzött…
Lengek már az űrben,
Csillagok között.

Ringok csillagfényben
Nesztelen vizen…
Hogy valaha éltem,
Már azt sem ...

Volt egy különös álmom
Szálltam az évek fölött
Félelemből felnőttem
Kölyökhősök mögött

Függönyök összehúzva
Egy villamos felborúlva
Hályog remeg az ég szemén
Ólmos szürke az utca

Madarak elhallgattak
Valahol egy ablak csörren
Mordul távolból a föld
Lánctalp csikorog a csöndben

Rádió ontja a híreket
A szívek ...

Elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk, több nem lesz nekünk,
elhagyjuk az iskolánk kapuját,
mert fut tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint vonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj,
poggyászunk a megszerzett ismeret,
e tudással fogunk élni már.

Mi búcsúzunk, s osztályunk küszöbét
nem lépjük át mint diák soha,
és nem ...

A kert fái alatt zene szárnyal.
Versenyre kel a friss madárdallal.
Átölelik e kerti világot
szétterjesztve ezt a boldogságot.

Onnan tovább felröppennek az égig
és vissza a szépre vágyó szívekig.
A zene és a madárdal együtt szárnyal
és ölelkezik a rájuk vágyó világgal.

Halász István
Rózsavölgy, 2015. június 12.