A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le ...

Nőnap és Húsvét. Két ünnepet termett
ez a március. Utam elvezethet
az ifjúságba, s vissza. Fényből oltár,
Szépség, Csillag, Jóság, mind vagy, és voltál.
Nem ismertelek még, de a szívemben
a gyermekkortól Hozzád igyekeztem,
Hozzád, a Lányhoz, kit a dombok messze
el-elkísértek kitárt végtelenbe,
míg este jött, szívhez simuló ...

Szavak értelmét butaság, önérdek
megmásítja. S mikor egymásra néznek,
külalakra teljesen azonosan:
egyik mennyet hisz ott, ahol pokol van,
vagy a pokolnak hirdetettben Éden
bölcsője ring egy álom-messzeségben.

Gondold csak el! Hányszor hitted HAZÁDNAK
a szót, mely később felgyújtotta házad,
vagy állatként a pusztulásba hajtott..
Emlékezni ...

Jó volna olyan magyarokat látni,
akikkel idő jöhet el, szabad,
s remény, amilyet negyvennyolcban égig
lobbantott fel gyönyörű pillanat.

Igen, igen, de hol van az a zászló, -
és hol vannak méltóképp magyarok?
Itt is, ott is a múltat hamisítók,
s a kétfejű sas megszaporodott.

Magyarok? Nézz e pusztuló világra!
Milyen hiába e tájon a ...

Különös hír, hogy lemondott a pápa.
Tűnődöm: jobb, ha börtöne imája
lesz már csupán, és nem kínozza, ébren,
Őt a valóság trónszék-börtönében?
Jobb így neki, - és jobb-e a Világnak?
Kulisszák mögött annyi mindent áthat
érdek-beszéd és kenetteljes ének, -
s ferde mércék hányszor hamisan mérnek!
Címeres falak között sokat ...

Tíz év, éterben? Többnek tűnik: húsznak,
s ha harminc volna, még azt sem csodálnám.
Gondokból mennyi nőhetett ki mára
Rádiótok szép makkszemből lett fáján!
Mennyi szélvihar érhette a légben,
s talán le is tört olykor egy-egy ága,
ha Vers kiáltott, s hitte, törhetetlen:
nem hiába kiált a némaságra!
Képzeletben most ráteszek tíz ...