Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Lelkes Miklós verse

Beküldve: 2022.01.11.
Ennyien olvasták eddig: 654
71 
Levél, Születésnapra (Zsoldos Árpádnak)
Tíz év, éterben? Többnek tűnik: húsznak,
s ha harminc volna, még azt sem csodálnám.
Gondokból mennyi nőhetett ki mára
Rádiótok szép makkszemből lett fáján!
Mennyi szélvihar érhette a légben,
s talán le is tört olykor egy-egy ága,
ha Vers kiáltott, s hitte, törhetetlen:
nem hiába kiált a némaságra!
Képzeletben most ráteszek tíz gyertyát
a tortára, mit feleségem gyártott,
s oly remekmű, - tanulhatnának tőle
díszkonyhájukban királyi szakácsok!
Miskolc.. oly régen voltunk ott, de akkor
Stúdiótok, s a Szinvát megkerestem:
érdekeltek fiatal tervek, vágyak,
a patakban meg halacskákra lestem.
(Oly rejtélyes vizek futó szerelme,
s nekem kopoltyús lakójuk is kedves,
de félek: soraim másfelé futnak,
folyócska árnyra, fényre emlékeznek..
Sokszor a cím csupán kiindulópont,
s a bolyongó kedv zászlót kap kezébe, -
közel kőre leült, s később már hol volt
ifjúságom nyugtalan messzesége!)

Írok-e még? Csak megbújik a kérdés
leveledben, s titkon válaszom várod.
Írok, de úgy: valójában nem írok,
s ha kiáltok, hát hiába kiáltok.
A vers, - mint minden olümposzi írás -
nem attól az, hogy egy kort hűen láttat,
a tükör sem tükör, ha bele nem néz
más, mint halvány hold, hamis hitvasárnap,
vagy félig vaksi hajnal, míg hidegben
hajléktalanra száll rá varjak \\\"Kár!\\\"-ja,
s valahol ördög köp, elégedetten,
karmai között tartott Bibliára.
A Vers tud Mindent, - sohasem a költő.
Az közkatona, - csak a Vers az Isten,
s a költőre (ha költő!) ráparancsol:
másoknak igaz szavakkal segítsen!
Versisten szól: - Hát közelebbről nézz rá
bonyolultra: mi volt Október álma, -
jót akarása, vére, vétke, bűne,
s rajta most miért Hazugság palástja?
Minden kihűlt, fagyos e kényszerföldön,
s akik az almát - balgán - maguk kérték,
lent fekszenek, áttetsző koporsókban:
a sorsukhoz tudatlan Hófehérkék.
..és fent a Törpék? Furcsán lelki gnómok.
Nyelvelnek egyre, - s mily rútak e nyelvek!
Ám arról közben süket hallgatás van,
mit e nyelvelők bő zsebükbe tettek..

Mit cifrázzam? Hiszen már régen érted:
ki verset ír ma, csak hiába-vágya
jut át szavakba, - minden Jel, Kiáltás
válasza ország, világ némasága.
Cellás magányban mind-mind, aki költő
(s nem hazugságra, sunyiságra termett), -
míg szabadságról, börtönudvar végén,
fizetett bérkórusok énekelnek.

Hát bú a bú.. de itt most Születésnap,
a tizedik (én sokkal többnek hittem),
s tortán tíz gyertya lángja eltűnődik:
olykor egy-egy vers mégis a szívekben?
Olykor egy-egy Vers mégis elkiáltja
majd némaságon át is népe sorsát?

S lehet, hogy egyszer gondolkozni kezd el
múltról, jelenről egész Magyarország?



(A miskolci Irodalmi Rádió tizedik születésnapjára.)

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére