Van, hogy pillanat elszalad,
Van, hogy örökre megmarad.
Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem,
Vagy változtat bennünk vagy sem…

Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc József

Kutyát látok künn a parkban,
Nagy apportfa pofájában.
Fut, a hóban alig látszik,
Gazdija meg majd’ megfázik.
Eb igen jól érzi magát,
Gazdija... elunta magát.
Menne is már gyorsan haza,
Na, de hová lett a kutya?

Hóba süllyedt tárt ...

Idő, vasfogát
Már kezdi lecserélni.
Jég, elvékonyul
*
Visszavonulót
Fúj, halott arcú hideg.
Melegítő szél.
*
Süt a nap, emeli a jókedvem,
Kinézek, növekszik derültségem.
Ez még nem az, nem a tavasz napja…
Várom, hogy jő ...

A jó poén nem göcsörtös bunkó,
Hanem egy finom fricska.
Bízzunk benne, megérti a bunkó…
Ide nem kell a bicska.

Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József

Megy hegynek fel gyerek Cseke
Vén, kese Cseke gyereke.
Szekere gyenge kereke,
Csetteg, kerreg, leeshet-e?

Szekere kereke leeshet,
Ekképpen, eh, letenyerelhet.
Kerekezne Cseke szekere,
De nem fel erre, ferde hegyre.

Nyekergett Cseke kereke, de ment
Esetleg szeretve, de nem megkent.
Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
Mert nem ...

Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.

Ezt a csúnya sorsot, ...