Távozó télnek búcsúszót kiáltott
a hóvirág, s földből felhozott álmot
kínált szirmain rigóhangos égnek.
Rügyek csodáltak felhőcsend fehéret.

A tájat jártam, elbúsult varázsló,
mert jól tudtam: tavaszi lélekzászló
lobog, ellobban, múló minden ének, -
Szépségről csak pár fénypercig mesélhet.

Egy nyúl futott, vitte négylábú ...

A nyár szép emlékét,és mindent,ami él
Mindent széthord a januári szél

Éppen úgy süvít,mozog,sistereg
Mint azok a nyüzsgő embertömegek
Az ég kék,még mindig kék
De a széltől kifakul az égszínkék

Szürke már a város,talán az ország is
Szürkébe öltözött még az iskolánk is
Szél süvít már felénk minden írányból
Mintha ...

Ólomsúly koppan léleksebemre
emléked nagyon felkavar,
fázósan rándul össze az este,
jótékony homály eltakar.

Mikor elmentél, csak álltam némán,
vártam egy jelre csendesen,
sokat tűnődtem a sors szándékán,
azóta gyakran könnyezem.

Álmodom még a régi időkről,
lelkemben nagy a zűrzavar;
villanó kép egy elmúlt-jövőről, ...

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...

Milyen ember az, aki megtagadja egy gyerektől a kedves, szeretett játékát?
Milyen ember az, aki egy védtelen gyerektől megtagadja a szeretet szép szavát?
Milyen ember az, aki csak követelni, elrabolni képes más értékét, vagyonát?
Milyen ember az, aki kizárólag csalással, rablással képes megszerezni saját hAsznát?

A kérdés így hleyesebb: ember-e az, ki így ...

Hagytam szabadon
látóhatáron repülni.
Nem zsinegeltem össze
törékenynek tűnő szárnyait.
Felnézek a csodálatos
a ...