Fény és Föld, s föld között,
Haldoklik már a napsugár.
Víz és Föld, s föld között,
Haldoklik már a holdsugár.

Tűz és Föld, s föld között,
Haldoklik már a Nap király.
Szél és Föld, s föld között,
Haldoklik már a Hold király.

Szenvedünk mind már örökké,
Eltemetnénk ti nagy urak,
De szívünket lánc taszítja.
Nem engedi hogy felétek tekintsünk,

Szemünk fényét kioltják,
Rabiga elé vettetnek minket,
Rab munkásá vernek minket.
Mit tettünk hogy ezt érdemeljük?

Fája szívünk, sajog nagyon,
Megbűnhődtünk bűneinket,
Engedjetek szabadon, Istenünk!
Szenvedtünk már eleget.

Szabadnak akarunk lenni már,
Szabad, mint a fehér galamb,
Szabadságunk ára mi hazánk?
Támadjatok fel, hős halottak!

Halljad meg Istenünk,
Ma... Halnunk kell, vagy győznünk!
Szabadság nevében haljunk, halált szabadság ért!
Hős halottnak kell lenünk, hazánkért!

Enged jel minket érted, érted,
Csak érted hazánk,
Tudjuk hogy közel a halál,
Ha életünket nem menthetjük, akkor téged!

Enged jel hisz szabadok voltunk,
Szabadság mindenkié nem de?
Szabadság, megmagyarázhatatlan,
érzés, állapot. S ez, soknak nincs meg.